Még soha nem voltam a balti tengernél eddig, hát most igen. Hétvégére lehűlést mondtak, de azért vasárnap is volt 25-30 fok délutánra. El is mentünk páran Warnemündébe, ami Rostock fölött van. 3 óra volt a vonatút, de már jócskán hozzászoktunk a 7+ órás buszozásokhoz, szóval ez meg sem kottyant. Meg kárpótolt érte a gyönyörű homokos tengerpart is.
Tele volt a part közeli víz moszatokkal. Szép színesek voltak, ezt sajnos annyira nem adja vissza a kép.
A szél elég erős volt, nem is volt annyira meleg. A víz szerencsére viszonylag igen, nagyon jó volt benne úszkálni. Viszont a szél miatt elég nagy hullámok is voltak, menő volt a hullámugrálás.
Warnemünde egyébként egy álmos tengerparti kisváros, de nagyon édes. Bár nem tudom elképzelni sem, télen mennyire üres lehet, amikor nincs tele turistákkal. A víztorony:
Egy kis utca a főúttal párhuzamosan:
Kút:
Az egyetlen baj csak az volt, hogy az alapos napkrémezés mégsem volt annyira alapos, mert az arcomat elfelejtettem bekenni. És a szeles napozás a tengerparton igencsak alattomos, mert a hűs szél miatt nem lehet érezni, mikor kell abbahagyni a napozást. Szép barna vagyok, de az arcom inkább vöröses. Persze hangos nevetés fogadott, amikor visszaértünk Berlinbe. És sajnos már el is kezdett hámlani az arcom, a rengeteg utólagos kenegetés ellenére. Na de ha holnap megyünk Sankelmarkba, majd okosabb leszek, és az északi tenger partján (ahol szintén fogunk strandolni), bekenem magam tetőtől talpig, véletlenül sem felejtve ki az arcomat.
Tele volt a part közeli víz moszatokkal. Szép színesek voltak, ezt sajnos annyira nem adja vissza a kép.
A szél elég erős volt, nem is volt annyira meleg. A víz szerencsére viszonylag igen, nagyon jó volt benne úszkálni. Viszont a szél miatt elég nagy hullámok is voltak, menő volt a hullámugrálás.Warnemünde egyébként egy álmos tengerparti kisváros, de nagyon édes. Bár nem tudom elképzelni sem, télen mennyire üres lehet, amikor nincs tele turistákkal. A víztorony:
Egy kis utca a főúttal párhuzamosan:
Kút:
Az egyetlen baj csak az volt, hogy az alapos napkrémezés mégsem volt annyira alapos, mert az arcomat elfelejtettem bekenni. És a szeles napozás a tengerparton igencsak alattomos, mert a hűs szél miatt nem lehet érezni, mikor kell abbahagyni a napozást. Szép barna vagyok, de az arcom inkább vöröses. Persze hangos nevetés fogadott, amikor visszaértünk Berlinbe. És sajnos már el is kezdett hámlani az arcom, a rengeteg utólagos kenegetés ellenére. Na de ha holnap megyünk Sankelmarkba, majd okosabb leszek, és az északi tenger partján (ahol szintén fogunk strandolni), bekenem magam tetőtől talpig, véletlenül sem felejtve ki az arcomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése