Bajorország, 4.nap

Csütörtök Németországban ünnepnap volt, Krisztus mennybemenetelét ünnepelték. Most már inkább az ökuménéről szól a nap, kevésbé a katolikus egyházról. Cordulával és Jörggel elmentünk a kb 2 órára lévő Münchenbe, ahogy ilyenkor lenni szokott, az ünnepnapokon a politikusoknak mindenféle fogadásokon kell részt venniük. Először a bajor FDP fogadására mentünk a Bajor Gazdaság Házába, aminek ilyen baromi jól nézett ki a lépcsőháza:

A fogadáson nem csak a bajorországi politikusok és hozzátartozóik voltak jelen, hanem mindenféle egyházak képviselői is. Volt ott muzulmántól ortodox keresztényig minden. Arra viszont sajnos nem sikerült odafigyelniük a szervezőknek, hogy a fogadáson felszolgált hús ne kizárólag disznóhús legyen, az kicsit kínos volt. A fogadást megnyitotta valami magas rangú bajor liberális, aztán meg kaja volt és small talk. A bajor kajáról természetesen csináltam képet, de az majd az "international cuisine II" posztban lesz látható. A megnyitó:

Balra néhány ember nyakában látható narancssárga sál a szokásos napi viselet volt, nagyon sokaknál láttam. Felirat: "Hogy legyen reményetek". Miután felfedeztem benne az S.Oliver márkajelzést, kíváncsian megkérdeztem, hogy ezt vajon osztogatják-e az egyházak, vagy meg kell-e venni. Mondták, hogy ez bizony pénzért van, és a márka alapján azt is el tudom képzelni, hogy nem kevésért. Valahogy eszembe jutottak a búcsúcédulák...

Utána átmentünk a bajor parlamentbe, ahol privát vezetést kaptam Jörgtől, aki ugye ott a liberális alelnök a házban. Íme a csapat a főlépcső aljában:

Az ottani fogadást családoknak tartották, politikus sehol, szóval igazából csak annyi értelme volt, hogy hátha a sajtó által készített képeken néhányszor talán megjelent Jörg is. Münchenben, mint ahogy Németországban egész héten, rohadt szar volt az idő. 10 fok, eső, szóval városnézésnek semmi értelme nem volt. Kb ennyit láttam így Münchenből, ezt a bajor parlament főbejárata fölötti teraszról csináltam. Ez az az út egyébként, ahol az Oktoberfest közönsége végigvonul.

Amikor végre kiürült az ülésterem, nem lehetett kihagyni a lehetőséget: Anna a pulpituson.

Utána hátramentünk a nem nyilvános részekre is, ez itt például az FDP frakcióterme. Tessék jól megnézni a modern designt! A felirat szerint az installációt a komlótelepek ihlették. Hát, jó, hogy odaírták.

Ezután pedig elindultunk vissza hazafelé, de előtte már felfedeztem, hogy Münchenben is vannak villamosok. És mivel biztos vagyok benne, hogy ezt Marci és Jankó is tudják, nyilván nem mertem kihagyni a fényképezést. Ez azonban az eső miatt nem volt egyszerű, és azért sem, mert a rohadt villamosok mindig meglógtak, mielőtt rendes képet tudtam volna csinálni róluk. A játék viszont tetszett a többieknek is, úgyhogy elkezdtük vadászni-üldözni a kék villamosokat az alelnök úrral és az irodavezető asszonnyal.

Végre sikerült, ha az eleje kicsit homályos is!

Este végül egész korán értünk haza, de én visszavonultam kicsit pihenni, mert elég sok volt az elmúlt négy nap, és még ugye volt egy hátra. Meg nem is voltam valami jól, szerintem megfáztam a hülye időben. Aszpirin, paracetamol, tea, alvás, most már jobb.

Bajorország, 3.nap

Reggelre már eltakarították nagyjából az előző esti jégeső maradványait, de a károkat nem lehetett. Ebben az évben eleve hideg van, és most még a jégeső is, nem lesz jó az idei termés. A képviselőm mondta, hogy a jég mind a 30 gyümölcsfájáról leverte a virágokat, és ő még jobban járt, mert van más bevételi forrása is...

Cordula értem jött Dietenhofenbe és visszamentünk az ansbachi irodába, majd onnan megtekintettük a választókörzet másik nevezetesebb városát, Rothenburgot. Tényleg érdemes volt, aranyos kis város, középkori óvárossal, az egész a világörökség része. Nekem a legjobban a cégérek tetszettek. A világörökség miatt sem lehet akármit kiaggatni az épületekre, de tényleg próbálták helyesen megoldani. Ez egy egyszerű szálloda cégére:

A piactér/főtér a városházával:

A világörökség mellett Rothenburg még az állandó karácsonyi boltjai miatt is nevezetes. Több bolt is van, nem csak egy, és ezek szerint megéri egész évben üzemeltetni őket. Sikerült egyet fényképeznem, de csak azért, mert akkor még nem tudtam, hogy ezt szigorúan tilos, és már pont megvolt a kép, amikor rámszólt egy eladó, hogy ne tegyem többet. Valószínűleg azért is tilos, mert nagyon sok a japán és egyéb ázsiai turista és félnek a hamisítástól.

A hangulat elég furcsa volt, mert egyrészt ott voltunk egy roskadásig karácsonyt árasztó bolt kellős közepén, másrészt meg május közepe volt. Az egyetlen, ami passzolt, hogy baromi hideg volt. Egy kis terítőnek végül nem bírtam ellenállni, azzal a felkiáltással, hogy egy kis giccs még senkinek sem ártott. Majd lehet benne gyönyörködni decemberben nálam.

Ez a kocsi az egyik karácsonyi bolt előtt állt.

Délután visszamentünk az irodába, mert jött az ansbachi FDP elnöksége. Na, az szép társaság volt. A 40ezres városnak csak 19 tagja van, női egy sem, magyarázat erre viszont rengeteg. A négy fős elnökség állt egy apából, aki kísértetiesen hasonlított Csukás Istvánra, de összevissza beszélt mindenféle hülyeséget. A fia ehhez bőszen bólogatott mindig. Ott volt még egy nagyon öreg fickó, aki szerintem nem sokat hallott a beszélgetésből, én meg nem igazán értettem, hogy ő néha mit mond. A negyedik pedig egy olyan minden lében kanál fickó volt, aki folyamatosan magyarázott, és közben idegesen matatott mindennel, ami a kezébe került. Kb úgy mozgott, mint ha Marci nagy, heves mozdulatait ötvöznénk Liba dohányzómozdulatával, bocs, fiúk:)

Az elnökség csak nem akart hazamenni, de végül nagy nehezen sikerült kirúgni őket. Így is volt 10, mire hazaértünk. Akkor még Cordula nekiállt vacsorát főzni. Spárgaszezon van, természetesen spárgát ettünk, hollandaise szósszal, hozzá vajas főtt krumpli volt és mindenféle nürnbergi meg frank kolbász. Csámm volt.

Bajorország, 2.nap

A második napot az ansbachi irodában kezdtük. Maga a választókörzet, aminek Ansbach a központja, egyébként elég nagy. Egy-egy falu között akár fél órákat is kell autózni, és elég sok falu van. Mint a tegnapi posztba írtam, pl az, ahol az irodavezető lakik, egy órányira van Ansbachtól. A képviselőm egyébként nem csak bundestagképviselő, hanem a falujának, Dietenhofennek a polgármester-helyettese is. A falu igazából nem egy, hanem (ha jól emlékszem) 27 különböző településecskéből áll, csak közös az önkormányzat. Összesen van így kb 5600 lakos. A képviselőmnek délután a Görögország miatti rendkívüli frakcióülés miatt vissza kellett mennie Berlinbe, úgyhogy nem ő vezetett végig az önkormányzat épületében, hanem a polgármester és a hivatalvezető. A polgármester egyébként a következő választásokkor nem indul újra, azt gondolta, 30 év elég egy falu élén, még a végén szobrot kapna. Íme Dietenhofen címere:

Az egyik irodában van ez az óra, a felirat azt mondja, hogy "Bajorországban máshogy járnak az órák". Hogy ez arra akar-e utalni, hogy a bajorok mások, mint a többi német, vagy ezzel a frankok akarják-e magukat megkülönböztetni a bajoroktól, az örök rejtély marad. Mindenesetre vicces a fordított óra. A többi épületdíszben sem voltak túl konzervatívok, az egész önkormányzat helyi művészek modern alkotásaival van tele.

Ez pont nem az, de érdekes. Minden évben van egy faluünnep, amit a templom felavatásának évfordulóján tartanak. Ez a legtöbb bajor faluban hagyomány. Ilyenkor a legények (néhol még a hajadon leányok is) összegyűlnek és feldíszítenek valami májusfához hasonlót. A szeletkét mindenki aláírja, és ajándékoznak egyet minden nevezetes épületbe, jelen esetben a polgármesternek az önkormányzatba. A nap persze hatalmas tivornyában végződik.

A lényege a dietenhofeni látogatásomnak az volt, hogy este összeült az önkormányzat, és hogy olyan is lássak. Nagyon édesek voltak, a polgármester be is mutatott az ülés előtt, mint valami kuriózumot és még meg is tapsoltak. Sajnos nem tudtam végig maradni, mert csak az első óra volt nyilvános, utána személyi kérdésekről volt szó, ezért zárt ülést rendeltek el. Volt szó mindenféle szabályzatok módosításáról, de a két kedvenc történetemet leírom, kis színesek. Az első a bajor sajtót is megjárta. Van a falunak egy nagyon modern katolikus temploma, ami az épülésekor természetesen nagy vitákat váltott ki, de már beletörődtek az emberek. Most viszont egy művész Jézus-szobrát is felállították előtte, amin a Megváltó történetesen meztelen. Egy pihentagyú pedig telekürtölte az összes újságot azzal, hogy a mostani helyzetben a katolikus egyháznak nem kéne meztelen férfiszobrokat állítani a templomaik elé. A közgyűlés persze hallani sem akar a szobor eltávolításáról, a válaszuk egyszerűen annyi volt, hogy a művész szabadsága, hogy hogyan ábrázolja az alakjait. Korrekt. Az ominózus templom és a szobor:
A másik kedves történet a falu megözvegyült hattyúlányáról szól. A hattyúfiút ugyanis elütötte egy autó, és a falubeliek aggódnak, hogy szegény hattyúlány most egyedül maradt, és ez nem jó így. A polgármester beszámolt róla, hogy a nürnbergi állatkertnél érdeklődött, akik azt mondták, hogy a hattyúk egy életre elkötelezik magukat, tehát még rosszabbat is tesznek a hattyúlánynak egy új hattyúfiúval, mert azt betolakodónak fogja venni, nem jövendőbelinek. Majd csendben hozzátette, hogy a falu jobban tenné, ha inkább a megözvegyült emberekkel foglalkozna, hogy ők ne legyenek egyedül. Szintén korrekt. A hattyúlány:
A nyílt ülés végeztével elindultam sétálni a faluba, hogy csináljak néhány képet a nevezetességekről. Nagyjából sikerült, viszont elkezdett közben esni az eső. Egy darabig még vártam egy fa alatt, de a felhők egyre feketébbek lettek és jobbnak láttam visszamenni a szállásra. (Mert végül nem a képviselőmnél aludtam, hanem a helyi fogadóban.) Két percre rá, hogy megérkeztem a szobába, iszonyatos jégeső kezdődött. A végén már vagy 3 cm átmérőjű jégdarabok zuhogtak, a helyiek azt mondják, hogy 20 éve nem volt ilyen. Egy villám bele is csapott valami épületbe, ami kigyulladt, de szerencsére senki sem sérült meg. A képviselőm mondta, hogy amikor megszólalt a tűzjelző sziréna, a közgyűlés 6 tagja azonnal felpattant, mert ők önkéntes tűzoltók. A többség éppen csak megmaradt utána.
Ennyit arról, hogy májusi eső aranyat ér.

Bajorország, 1.nap

Szerencsére nem Nürnberg felé ment a hamufelhő, úgyhogy nagy vidáman útra is kelhettem a hajnali 7kor induló géppel. Ilyenkor nem szoktam tudni aludni, ez most is így volt, kb két órányi nettó alvással indultam neki a nagyon hosszúnak ígérkező napnak. Mikor megérkeztem Nürnbergbe, már várt a képviselőm helyi irodavezetője, Cordula. Ő volt végig a vezetőm a körzetlátogatás alatt. Még vártunk másfél órát a nap díszvendégére, az FDP agrárpolitikus EP-képviselőjére, Britta Reimersre. Ő az egész nap folyamán sem kedvesebb, sem sokkal szimpatikusabb nem lett, de nem is az én vendégem volt szerencsére.

Legelső programként elmentünk meglátogatni egy biogáz-erőművet, amit a képviselőm egy barátja üzemeltet. Előtte azonban még megnéztük a teheneit. Az nagyon vicces volt, mert sétált elöl a két politikus plusz a gazda, mi meg Cordulával (aki saját bevallása szerint még soha életében nem volt istállóban) vadul elkezdtük fényképezni a mindennél viccesebb teheneket. A többiek nem nagyon értették, mi olyan érdekes rajtuk, hármuknak összesen több száz van belőlük. Mi viszont az Esprit táskáinkkal nagyon élveztük a "valódi természetet". Ízelítő képek:

Itt még időben elkaptam a kezemet.

Itt már sajnos nem... Közben egy másik alattomos tehén meg a táskámat próbálta megcsócsálni, de azt már nem hagytam.

A kedvenc bocim. Hát nem cuki?

Az istálló tüzetes végigtanulmányozása után következett a tényleges cél, a biogáz-erőmű. Én úgy képzeltem el a dolgot, hogy van egy baromi nagy építmény, pörög-forog benne a sok repce meg zellergumó, és a végén kijön a metán. Mindez persze üvegfalak mögött, hogy rendesen lehessen is látni mindent. Ehhez képest minden a föld alatt van a motort kivéve.

Ami elég hangos, de csak bent, pár méterre onnan már csak zümmögést lehet hallani. Maga az erőmű vegyesen működik állati és növényi eredetű hulladékkal. Repce valóban kerül a darálóba, de az istállóból a "folyékony trágyát" is ide vezetik. Szag nincs. Az erőművel pedig nem csak áramot nyernek, hanem a falu egy jelentős részének a fűtését is ezzel oldják meg. Egy másik részét egy fahulladék-erőművel, amit szintén megnéztünk. Kb hasonlóan nézett ki, csak nem istálló volt mellette, hanem fáskamra. Az erőművekre persze pályáztak az EU-nál, de alapvetően a parasztgazdák dobták össze. Nagyon modern minden, szerintem elég menő, lehetne példát venni.

Az erőművek után délután meglátogattunk egy közeli faluban egy agrárfőiskolát. Nagyon jó híre van, külföldről is jönnek ide sokan tanulni. Hatalmas a területe, az iskola mellett vannak közvetlenül az istállók és minden egyéb mezőgazdasági épület is. Ilyenek:
Teheneket megint láttunk, sőt, még egy díjnyertes merinói birkát is. A nyájból valamelyik az volt, közelebb sajnos nem tudtam menni a kerítés miatt.

Ez csak egy közönséges bari volt, de olyan okosan nézett, hogy muszáj volt lefényképeznem:

A terep után visszamentünk a választókörzet központjába, Ansbachba, ahol este a párttagoknak és egyéb érdeklődőknek tartott előadást Britta Reimers. Előtte viszont a helyi FDP ülésezett. Nem hittem a fülemnek. Mintha csak egy SZDSZ-gyűlésen lettem volna a régi szép időkben. "Gyerekek, egészségügy!", "Nem kéne nyomatni ezt az adócsökkentést, nem hiszi el nekünk senki, magunk sem hisszük el!", "Most össze kell fognunk, ki kell állnunk Guido (Gábor) mellett, nem most van a helye a kibeszélésnek!", stb stb stb. A legnagyobb vita persze a vasárnapi észak-rajna-vesztfáliai választások miatt volt, ahol ugyan az előzőnél eggyel több mandátumot szerzett a párt, viszont a szeptemberi országos választásokhoz képest a szavazóik felét elvesztették. A CDU még nagyobbat bukott, vége az addigi helyi koalíciónak.

Utána jött az agárpolitikai beszélgetés. Voltak érdekes részei, tényleg, de akkorra már nagyon késő volt és nagyon fáradt voltam, szóval így néztem ki:

Pedig ennyire azért nem untam a dolgot...

Ansbachból kb egy óra volt még eljutni Heßdorfba, ahol Corduláék laknak, és ahol aludtam aznap este. Cordula visszavitte az EP-képviselőt a nürnbergi reptérhez, engem meg a férje vitt haza. Aki valóban a bajor parlament FDP-s alelnöke. Elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt Bajorországban az FDP másfél százalék körül vegetált, két éve pedig a kemény munka meghozta a gyümölcsét, mert végre megint bekerültek a parlamentbe, sőt, koalíciós partnerei lettek a CSU-nak.

Végre vége volt a hosszú napnak, már az ájulás kerülgetett.

(A hivatalos beszámoló a honlapon itt érhető el. Az első és a harmadik képet én csináltam.)

Bajorország előzetes

Ha reggelre nem zárják le a nürnbergi repteret is a hamu miatt, akkor holnap megyek Bajorországba, meglátogatni a képviselőm körzetét. Mindenki megy egyszer az ösztöndíjasok közül, a minimum három nap, amit a körzetben kell tölteni, én ötöt leszek. Majdnem teljesen, mert hétfőn reggel 8ra már Nürnbergben leszek, 7kor indul a gépem Berlinből, és pénteken este érek csak vissza. Szóval nem fogok sokat aludni ma éjszaka, de legalább már a taximat megrendeltem.

Szerencsére az útra átalány pénzt kapunk a szervezőktől, ez azt jelenti, hogy magunk gazdálkodunk vele. Ez az én esetemben elég jó, mert a 420 euróból a repjegy meg a taxi kb 150 euróba kerül. És mivel szállást nem kell fizetnem, ezért a maradék pénzt szabadon elkölthetem. Előre ittam a medve bőrére, mert pl ebből voltam otthon két hete. Na de most megyek Bajorországba. Egész pontosan Frankföldre, az nagyon nem ugyanaz. A helyi iroda vezetője kijön elém a reptérre, és nem csak engem szed fel, hanem a még nálam is magasabb rangú vendéget, aki EP-képviselő, FDP-s és szintén agrárpolitikus. Ő két napig lesz Ansbachban (a körzet központja), a rengeteg programján mind részt fogok venni. Utána elvileg kicsit lelassul a dolog. A képviselőm az egyik falu polgármester-helyettese is, úgyhogy el fog magával vinni egy helyi közgyűlésre is. Remélem, nem olyan lesz, amiket a XIII. kerületből Dávid szokott mesélni :)

A hivatalosabbnak tűnő programok miatt megkérdeztem pénteken az irodában, hogy vigyek-e elegáns ruhákat. Lehet, hogy mellékes kérdésnek tűnik, de ha vmi játszós ruhában jelennék meg olyan helyeken, ahol mindenki öltönyben van, az elég kínos lenne. De ez nem fog előfordulni, ugyanis, mint felvilágosítottak, a legtöbb program terepen lesz. Szántóföld, istállók, ilyenek. Balerinacipőcskéim kizárva, ha nem akarom, hogy beleragadjon a tehénszarba. Meg hasonló okok miatt kb a teljes ruhatáram. Még nem tudom tehát, hogy mit fogok összepakolni.

A szállásom egyébként csak részlegesen lesz az irodavezetőnél, kedd este a képviselőnél fogok aludni, arra kíváncsi leszek. Igyekszem rendesen viselkedni. Meg az irodavezetőnél is persze, ha jól értettem, akkor politikus családról van szó, a férje a bajor parlamenti alelnök.

Igyekszem sok képet csinálni, ti meg drukkoljatok, hogy túléljem. A képviselőmnek azt hiszem, hogy tejfarmja van, de remélem, hogy bárányok is lesznek, azok olyan cukik.

Az irodán kívül is van élet

Az a szerencse ért ma, hogy be sem kellett tennem a lábamat az irodába, ugyanis egész nap különböző rendezvényeken voltam. Martin, a mezőgazdasági bizottságért felelős kolléga el akart küldeni egy biogázról szóló egész napos konferenciára, én meg persze örömmel mondtam igent, mert nem kell akkor bemennem se az irodába, se az elmondhatatlanul unalmas bizottsági ülésre. És egyébként, bármilyen meglepő, igenis van rosszabb az agrárpolitikánál: pl az élelmezési és a fogyasztóvédelmi is ilyen. Aki nem hiszi, üljön be egy bizottsági ülésre (halál). Na de szerencsére reggel még egy másik, előre kinézett rendezvényre is el akartam menni, és csak délután a biogázos cuccra, ami nem bizonyult annyira jónak.

A délelőtti rendezvényt a berlini kazah nagykövetség szervezte, a téma a korrupció elleni küzdelem volt, és elvileg az, hogy ez hogyan segíti elő a gazdasági fejlődést, de erről végül egyáltalán nem volt szó. Egy ötcsillagos szállodába, a Moszkva szalonba (haha) volt meghirdetve a rendezvény, egy nagy előadóteremre számítottam és egy kerekasztal-beszélgetésre. Ezért igencsak meglepődtem, amikor (hála a jó égnek nulla késéssel) belibbentem a terembe, ahol rögtön kiderült, hogy ez egy elég szűkkörű esemény, és igencsak protokolláris. Téglalap alakban voltak rendezve az asztalok, mindenhol névtábla, 6féle ital, fogicsomi. Kicsit meglepődve fordultam oda egy fickóhoz, aki előtte üdvözölt, hogy ő szervező-e, hátha megmondja kínos kérdezgetés nélkül is, hogy most mégis mit csináljak. Mikor megtudta, hogy Herr Erdel mellett dolgozom, azonnal széles vigyor terült szét az arcán, hogy ő mennyire kedveli a képviselő urat, majd előkapta az én névtáblámat (nagyon menő), amit nem mertem egyébként lefényképezni, elég ciki lett volna (tudom, nem menő). Ekkor jutott eszembe, hogy a képviselőm a német-kazah parlamenti bizottság prominens tagja, szóval nyilván ezért hívták meg egy ennyire szűkkörű rendezvényre... A szervező tényleg annyira fontosnak tarthatta Herr Erdelt, hogy megjegyezte az én nevemet is, és a végén nem akart elengedni, mindenképpen be akart tuszkolni a terembe, ahol a fogadás volt.

A legfőbb vendég a kazah korrupcióellenes hivatal elnöke volt, és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Pl, hogy létrehoztak egy e-government portált, ami elég rendesen működik is. Ezen pedig minden minisztertől és egyéb magas beosztású állami vezetőtől megkövetelik, hogy hivatali blogot vezessen. Nem magánéleti dolgokról persze. A hivatal elnöke elmondta, hogy ő rendszeresen beszámol a munkájáról és itt tette közzé a vagyonbevallását is, ami, ha jól értettem, nem kötelező egyébként. A köztisztviselők bérét minden évben emelik, de kifejezetten a korrupcióellenes kampány nevében, idén pl 25%-kal, de ez kiugró volt. Ha belegondolok, hogy otthon ebből micsoda álszent felháborodás lenne... Még egy érdekesség az volt, hogy akit egyszer elítélnek korrupcióért, soha többet nem vállalhat állami hivatalt, semmilyet. Ezen a németek is eléggé meglepődtek, de igazából mindenkinek szimpatikus volt.

Az igazgató még elviccelődött azon a paradox helyzeten a végén, hogy ha sok korrupciós ügyet lepleznek le, akkor korrupt országnak mondják őket, ha pedig egyet sem, akkor nem számítanának egyáltalán korruptnak. Egy Transparencys fickó aztán megnyugtatta a hallgatóságot, hogy nem úgy van az, huhh:)

Na és aztán át kellett mennem a biogáz-konferenciára. Egyszerűen mindennél unalmasabb volt. Nem értettem szinte semmit. Iszonyatosan komplex téma, még úgy is, hogy a héten egy csomó tanulmányt meg cikket olvastam, hogy értsem majd az előadásokat. Sokszor sajnos a némettudásom sem volt elég, bár abban sem vagyok egészen biztos, hogy ha magyarul beszéltek volna, akkor jobban megértem. Ott ültem több, mint 3 órán keresztül, igazából teljesen feleslegesen. Ja nem, mert a szünetben ittam kávét, meg sok narancslevet és ettem sütit.
Annyira nem volt finom, de ez volt a konferencia legizgalmasabb része. Meg a következő asztaldísz, amit nem tudok mire vélni.
Biztos azért tették zselékockák közé a rózsafejeket, hogy ne száradjanak el, de szerintem ennél kevésbé gusztustalanul is meg lehetett volna oldani. De a lényeg, hogy valahogy túléltem a délutánt is, és nem kellett bemennem az irodába. Hazafelé sétálgattam kicsit a környéken, és a Kottbusser Tornál lévő török zöldséges most már hivatalosan is a kedvenc zöldségesemnek számít. Pár napja vettünk nála 4 nagyon érett ananászt 1 euróért, és nem volt átvágás, még két nappal később sem volt megromolva. Ma pedig 5 mézédes mangót vettem szintén 1 euróért, éppen azt eszegetem (rohadt Anna). A mangó annyira érett, hogy meg kellett néznem a táblát, hogy mi ez az érdekes gyümölcs. Eddig én ugyanis még nem láttam sárga mangót, csak zöldet meg pirosat, de mindig kicsit kemény volt. Na, hát az igazán érett mangó sárga és puha. Csámm:)

Tegnap egyébként voltunk színházban, megnéztük a Top Dogs itteni kiadását. Nagy szerencsémre láttam az otthoni előadást is a Katonában, amire nem lehet szinte jegyet kapni. Az otthoni persze sokkal jobb, nem csoda, hogy sikerdarab. De azért nekem ez is tetszett.

Május elseje Berlinben

Híresek a május elsejék Berlinben, de nem azért, mint otthon. Nem is vártunk virslis-sörös népünnepélyeket, helyette forradalmat, randalírozást, üvegdobálást és petárdázást. Szerencsére kimaradt a veszélyes része, de láttunk más érdekességeket. A napot a német szakszervezetek együttes tüntetésén kezdtük. Sokat nem vártam tőle, de végül elég érdekes volt, közben meg szórakoztató is. A felvonuláson nem csak a szakszervezetek vettek részt, hanem természetesen pártok is, a Linke képviseltette magát a legnagyobb számban. Kicsit komcsik voltak, bár Dani erre a megállapításomra mindig ideges lesz. Viszont emellett jó kedélyűek is, zenéltek, skandáltak, és együtt vonult török és német. Teljes egyetértésben követelték a kolumbiai szakszervezetek szabad működésének engedélyezését.

Íme két videó, hogy érzékeljétek a hangulatot:

A legviccesebb mégis a vége volt, amikor a Potsdammerplatzon vettek egy erős kanyart a Brandenburgi kapu felé. Oda már nem mentünk velük, de a Potsdammerplatzon, a kapitalizmus legnagyobb szimbólumán lefényképezni őket, az priceless volt.
Onnan átmentünk a náciwatchra, de sajnos egész nap végül egyetlenegy nácit sem sikerült látnunk. Annyira körülvette őket a rendőrség, és annyira nem lehetett hozzájuk közel férkőzni a sok antifasiszta tüntető miatt, hogy be kellett érnünk a tudattal, hogy ott vannak. Az antifa tüntetés viszont szintén remekül volt szervezve, a nácik feltételezett útvonalán ülőblokádokat hirdettek, és a fejleményeket külön twitter honlapon lehetett követni. A képen látható híd másik oldalán gyülekeztek a nácik, és azon is törtek át később a rendőrök, hogy utat csináljanak nekik, könnygázzal, vízágyúkkal, páncélos autókkal - azt már nem vártuk meg.
Egy kis skandálás - Erster Mai nazifrei! (Nácimentes május elseje!)

Ő a kedvenc tüntetőm volt. Kicsit elvörösödött, amikor megkértem, hogy hadd fényképezzem le, amin nagyon csodálkoztam, mert azt hittem, hogy már annyira be van állva, hogy nem képes reakciókra.
Az ücsörgők egyébként remekül elfoglalták magukat, az alkoholivás és a fűszívás mellett folyamatosan szólt a punk zene, néhányan olvasgattak, kártyáztak, de mindenki beszélgetett mindenkivel.

Amikor már úgy tűnt, hogy nem sokára fokozódik a helyzet (akkor már órák óta ott voltunk), akkor inkább leléptünk. 6kor ugyanis a Kottbusser Tornál gyülekezett az igazi szélsőbal, illetve egy magukat autonómoknak nevező társaság, na ezek az igazi rendbontók. A környéken egyébként egész nap vmi majálisszerű ünnepély volt, de a ligetes hepaj helyett jobban emlékeztetett a rendezvény a Szigetre. Az alábbi videón felhívnám a figyelmet a fickóra, aki az ablakban ülve csinálta a műsort, miközben a nője a szomszéd ablakból nézett le az utcára, és nem igazán érdekelte, hogy az egész utca a csávóját isteníti. Zene, mint a Szigeten.


De akkor már rendesen vonultak a rohamrendőrök a környéken. Több százan, elég riasztó volt szerintem. A szimpatikusnak kicsit sem mondható autonómok:
És a rohamrendőrök sorfala:
Akkortájt mondták be, hogy a bejelentett tüntetésnek a Kottbusser Tornál vége van. Ezt úgy kell érteni, hogy a bejelentettnek van vége, tehát most fog kezdődni a randalírozás, amikor már több minden meg van engedve rendőri részről, hiszen az illegális tüntetőket kell szétverni. El is kezdett mozgolódni a sorfal... És mi is elkezdtünk hazafelé menni, mert akármennyire érdekes, balhéba nem szerettünk volna kerülni. Ezek nem kirakatkomcsik ugyanis, nem csak a szájuk nagy, hanem tényleg komolyan csinálják, és tényleg a fő cél a verekedés. Végül valamiért mégsem történt semmi komoly, de azért jobb, hogy hazamentünk sötétedés előtt. Hogy mennyire készült erre Kreuzberg, az abból is látszik, hogy egy darab autó nem volt reggel az utcán, nehogy az este folyamán véletlenül kigyulladjanak.
Napközben a Maifest alatt: