St Christopher Day

Dávid pár napra Berlinbe látogatott, és mi mást néztünk volna meg, mint egy jó kis melegnapi fesztivált? Véletlenül keveredtünk oda, de végül nagyon sokáig maradtunk, mert nagyon menő volt. A Nollendorfplatz mellett kezdődik a melegnegyed, az egyik utcában ez volt a fesztivál bejárata.

Ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy minden parlamenti párt képviseltette magát. MINDEGYIK. Voltak rendesen felszerelt sátrak, nem csak "magánemberként" sétált arra egy-két bátrabb képviselő, mint otthon. A CDU-sátor azt hirdeti, hogy a fekete (a konzervatív párt színe) mellett a színes is menő.
Az FDP-nél persze minden Guido Westerwellével volt tele. Azért az erénykerék jobb volt a Volton.
Voltak természetesen árusok is, igenjó portékával. A kalap viszont pimaszul sokba került, úgyhogy csak közös kép van.
Közös kép azonban nem csak a kalappal van, hanem a fesztivál talán legnagyobb celebjével, magával Mr Leather Germanyvel is. Dáviddal alig bírtuk ki hangos hahotázás nélkül, mert mint látjátok, a képre még rákerült Mr Fetish is. Mindennél viccesebb volt!

Nagyon jó volt látni a fesztivált, és közben végig azon gondolkoztunk, hogy vajon Magyarország mikor jut el erre a szintre. Sokára van az még, főleg, hogy a legfrissebb hírek szerint heteró büszkeség napját tartanak Budapesten. Gratulálok. Itt meg még a helyi BKV is sátorral vonult ki.

Hanns Seidel Alapítvány, Brüsszel

Hosszú út után este végre megérkeztünk Brüsszelbe. Szerencsére itt nem volt program már aznapra, csak a vacsi. Utána meg nekiindultunk a városnak. Az isteni háta mögötti Gummersbach és Würzburg után nagyon élveztük végre a nagyvárost. Az első este első képe. (Egyébként egy idő után a lett lány, Anete már csak japánnak hívott, mert folyton fényképeztem. De azért persze később a képek mindenkinek tetszettek.) Brussels by night.

Másnap délelőtt rettenetesen unalmas előadások voltak. Sajnos előre sejtettem, hogy ez lesz, mert az EU-s témák önmagukban sem hoznak lázba különösebben, ha meg fejlesztéspolitikával és lobbival van ötvözve, akkor azt nem sok mindennel lehetne überelni. Viszont az ebédszünet elég hosszú volt ahhoz, hogy meglépjünk. Azért volt ennek különleges jelentősége, mert Würzburgban még kabátban és sálban is fáztunk, viszont Brüsszelre beköszöntött a nyár. Egészen a közelben volt egy park, ott heverésztünk a napsütésben, míg a kevésbé szemfülesek, akik az épületben maradtak, kínos smalltalkokat folytattak mindenféle emberekkel. Jobban jártunk.

Délután a parlamentben voltunk. Voltam már ott, akkor sokkal menőbb volt, nem is egy óránk volt. Most viszont be lehetett menni a plenáris terembe is.
Este pedig nyilván ismét mentünk a városba. Ezt a képet csak azért csináltam, hogy látszódjon, mennyire világos volt. Ez ugyanis 22:15kor készült. Nem vicc.
De nem csak ettől volt nevezetes az este, hanem attól is, hogy életemben először ittam sört. IGEN! Ugyan "csak" meggyeset, aminek a többiek szerint semmi sör íze nincsen (de), de akkor is, sört ittam. A bizonyíték:
A harmadik napon elmentünk a SHAPE-be, ami a NATO európai stratégiai központja. Voltak menő és érdekes előadások a Balkánról meg Afganisztánról, olyan katonáktól, akik megjárták ezeket a helyeket. Tényleg lenyűgöző volt, amiket mondtak és ahogy beszéltek. A mosdóban pedig találtunk egy ottfelejtett katonasapkát. Nem lehetett kihagyni.
Délután pedig elbuszoztunk a közeli Waterlooba, megtekinteni az 1815-ös csata emlékközpontját. Nem volt annyira izgis, a dombra felmászni viszont annál inkább. Sokkal magasabb, mint ahogy a képen látszik.
Az előző csoportoktól hallottunk rémtörténeteket, hogy mennyi idő alatt tették meg a Brüsszel-Berlin távolságot busszal. A legszerencsétlenebbek 14 órát mentek, mert dugók voltak. Én iszonyatosan megijedtem ettől, úgyhogy Eszter segítségével foglaltam magamnak repülőjegyet. Szombaton ment a busz, aznapra viszont 70 euró lett volna a repjegy, péntek estére csak 22. Egy brüsszeli este kihagyása sokkal jobb a 14 órás buszútnál. Elbúcsúztam a többiektől, majd péntek este kimentem a reptérre teljesen jó időben, ahol gyanúsan nem volt kiírva a gépem. És akkor itt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy nem minden fapados repülő Charleroi-ról indul... A másik reptér, ahonnan pl az Easyjet is megy, 70 km-re van onnan, a város másik oldalán. A taxis 120 euróért vitt volna el, tömegközlekedéssel pedig esélyem sem volt. Képzelhető, mennyire dühös voltam magamra, amiért nem néztem meg százszor a rohadt foglalásomat.

Nagy nehezen visszavergődtem a szállásunkhoz (mert mást nem nagyon tudtam tenni), és ott már a kapuban szembejött velem az egész társaság. Végig azon gondolkoztam, hogy milyen történetet meséljek nekik, miért ragadtam Brüsszelben, annyira kínos az igazság. De végül inkább elmondtam. Valószínűleg látták rajtam, hogy nagyon ki vagyok borulva, úgyhogy megölelgettek, vigasztalgattak, majd a szerb srác hazazavart, hogy szedjem össze magam, felejtsem el a történteket, aztán csatlakozzak hozzájuk. Ez a jelenet is hozzájárult ahhoz, hogy meg jobban megkedveljem a csoportomat. Srecko nem volt velünk Gummersbachban, Drezda meg már nagyon régen volt, de most összebarátkozunk. Nagyon jó arc, bár finoman szólva konzervatív világnézetű. Pl előadta, hogy ő a barátom helyében tuti nem engedett volna ki Berlinbe öt hónapra, mert ki tudja, hogy egy ilyen felvilágosult gondolkodású és emancipált nő mit tesz kint nélküle. Igyekeztem bóknak venni ezt a mondatát, pedig egyáltalán nem annak szánta... De azért az este nagyon jó volt, amikor már végre túltettem magam a repülős malőrön.

Másnap pedig kezdődött a buszozás, iszonyatosan nagy szerencsénk volt végül, mert 10 órán belül hazaértünk. Cserébe elveszett a laptopkábelem. Teljes rejtély, hogy hogyan, ugyanis a buszon volt. A busztársaság nem találta állítólag, nálam sem volt, és más sem pakolta össze véletlenül. Most, 10 nappal később végül kénytelen voltam venni magamnak egyet, irtó drágán, de már muszáj volt. Cserébe blogolok is.

Friedrich Ebert Alapítvány, Würzburg

Tisztában vagyok vele teljesen, hogy elmondhatatlanul régen írtam blogot. Elvonási tüneteim voltak, és nem az én hibámból történt, de erről a kellemetlenségről a következő posztban többet. Gummersbach után két napot otthon voltunk, nyilván nem volt elég a pihenésre. Vasárnap továbbindultunk a következő pártalapítványhoz. Gummersbachban Matt, az amerikai srác végig azon puffogott, hogy micsoda liberális agymosás folyik ott (nem), de majd milyen jó lesz Würzburgban, ahol tisztességes ideológiát ismerhetünk meg, a szociáldemokráciát. Olgával, az orosz lánnyal, aki szintén meggyőződésből van az FDP-nél nem győztünk ezen szórakozni.

Viszont ennek megfelelő volt a hozzáállásom a tréninghez: szoci agymosás a világtól elzárva, mindentől messze, nincs menekvés. Keményen is kezdődött, mert délután érkeztünk meg, és a vacsora után volt még jócskán program, pihenőidő fel sem merült. Kb 5 perc után előkerült az előző hét slágertémája, az azonos neműek házassága és adoptálási joga. Ami most csak azért volt kínos, mert aki életében látott már meleg férfit, az látta, hogy a trénerünk sem a lányokat kedveli. Nagyon jófej volt, de a kezdet a téma miatt kicsit döcögősre sikerült. Olgával igyekeztünk oldani a helyzetet és terelni veszettül.

Este végre előkerült a Weinstube (borsarok) kulcsa is. Az intézmény csak azért volt, mert a legközelebbi lakott ház jó félórára volt hegynek lefelé, tehát esélytelen volt, hogy bemenjünk a városba. Viszont a borok a környékről valók voltak. A választókörzeti utazásom is Frankföldre volt, most is voltam megint négy napot, ezek után azt kell mondanom, hogy Frankföld menő. A rozék meg egyszerűen mindennél finomabbak. Le is kellett fényképeznem. Ezt a márkát bátran vegyétek, ha meglátjátok, nem fogtok csalódni!
Nagyon menő volt egyébként már a tréning elején, hogy a srác megkérdezte, hogy miket várunk az egésztől. Általános, minden tréning elején felteszik a kérdést. Igenám, de most tényleg átalakították ennek megfelelően a programot. Mondtuk, hogy szeretnénk sok csoportmunkát, sok lehetőséget vitákra, megkaptuk. Nagyon értékeltük is a végén. Amit kevésbé, hogy mentünk várost nézni Würzburgba, csak nem úgy sült el, ahogy szerettük volna. Nem egyszerű városnézés volt ugyanis, hanem "politikai". Ez azt jelentette, hogy a kastélyba, ami a világörökség része, nem mentünk be, így nem láthattuk a világ legnagyobb egybefüggő freskóját. Persze túléltem, de nem mindennap jutok el Würzburgba. Cserébe mindent megtudtunk a városi zsidóság történetéről. Idegesítően sokat, szinte semmi másról nem volt szó. Többen szóvá is tettük, hogy eljött a pont, amikor inkább lemaradtunk a csoporttól, csak ne kelljen még egy zsidó történetet meghallgatni. Értem én a németek bűntudatát, de vannak határok, és mint említettem, Würzburg sem éppen emiatt ismert.
Mindenhol van egy csomó "Stolperstein", amik arra emlékeznek, hogy a házból hány zsidónak mondott embert hurcoltak el a nácik. Nem csak úgy, mint a Király utcában egy pár, tényleg sok, ez azért elég jól is néz ki. Magyarul sajnos nem tudom, hogy mondják, de a lényeg, hogy kiállnak a kövezetből, hogy megbotolj bennünk (=emlékezz).
Würzburgnak van egy része, ami egészen olyan, mint Prága. Adela, a cseh lány szerint nem. Nekem azért visszajöttek a prágai emlékeim :)

Volt egy teljes nap, amit Nürnbergben töltöttünk, az szuper volt. Egyéb programok mellett megnéztük délután az egykori NSDAP pártgyűléseknek helyet adó épületegyüttest. A bejárat:
A legnagyobb épület, ami a Colosseum mintájára épült a tó túloldaláról. A funkciója az volt, hogy egyszer egy évben a Führer ott tarthassa meg a legfontosabb beszédét.
Ez pedig egy hatalmas tribün, középen ült Hitler, előtte meg vonult és tisztelgett a nép. Az egészben azt bírtam a legjobban, hogy tökéletes példája annak, hogy a németek hogyan dolgozzák fel a történelmüket (a bűntudatot leszámítva). A gigantikus komplexumot nem bontották le, nem zárták le, hanem használják. Pl ezen a képen ugyan nem látszik, de amikor ott voltunk, javában zajlottak az egyik legnagyobb német zenei fesztiválnak, a Rock am Ringnek az előkészületei. Ott, a náci pártgyűlések helyén. Szerintem menő.
Ekkor már nem a meleg tréner volt velünk, hanem egy harmincegynéhány éves csaj, aki a píszí német kifejezéssel élve migrációs háttérrel rendelkezik. Néhányszor volt már Magyarországon, úgyhogy figyelemmel kíséri a politikai eseményeket, viszont azért nagyon nincs otthon a témában. Megkért, hogy meséljek már neki, mi ez a Jobbik izé. Ebéd közben és visszafelé a buszon rögtönzött kiselőadást tartottam neki a magyar belpolitikáról 2002-től napjainkig, de érdeklődve hallgatta végig. Aztán mikor megkérdezte, hogy minden korombeli ennyire otthon van-e a belpolitikában, akkor már kénytelen voltam bevallani, hogy nem egészen kívülről szemléltem az eseményeket. Sokáig tartott az út, úgyhogy sokat beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy mi történt az SZDSZ-szel és mi történt a csipetcsapatunkkal. Megdöbbenve és tisztelettel hallgatta. Úgyhogy srácok, van egy német szoci rajongónk:)

De tényleg összebarátkoztunk, váltottunk is e-mailcímeket, mondta, hogy megpróbál segíteni vmi állást találni. Németországban nem nagyon akarnék maradni, de mondott pár dolgot, ami talán segíthet. Másnap pedig már úgy köszönt el tőlem, hogy na, sok sikert, FDP-Tussi, amit kb úgy lehetne lefordítani, hogy libsi kiscsaj. Szóval kellemesen kellett csalódnom a szocikban:)

Szerdán pedig indultunk tovább Brüsszelbe, busszal.

Friedrich Naumann Alapítvány, Gummersbach

Most látom csak, hogy már nagyon régen nem írtam bejegyzést. A mentségem az, hogy látogatóim voltak, na meg elutaztam. Ez utóbbi talán a címből is kiderül. Az én csoportomnak csak ez volt a második útja, ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve szinte alig leszünk Berlinben. Ami egyrészt jó, másrészt meg az utakat busszal tesszük meg, és a minimum 7 órás buszutak hetente nem kicsit megterhelőek. De ne szaladjunk előre, egyelőre Gummersbach a téma.

Gummersbach egy Kölntől szűk órára lévő település, aminek semmi nevezetessége nincsen. Talán egyedül a Theodor-Heuss-Akademie, de az igazából nem is a településen van, hanem kijjebb és egy hegy tetején az erdő közepén. Az akadémia a liberális pártalapítvány, a Friedrich Naumann legnagyobb kihelyezett képzésközpontja. Szuperül fel van szerelve, minden van, ami nemzetközi és Németországon belüli szemináriumok megtartásához kell. És ugyan sehol semmi a környéken, viszont nagyon szép zöld a körlet. Ami itt látszik épület, az még az akadémiához tartozik, a másik irányba azért látszanak a falu körvonalai.
Ez az akadémia előröl. A trénerek mondták, hogy klasszik Bauhaus stílus, én sajnos nem értek hozzá.
Nem csak a felszereltség miatt tökéletes a helyszín, hanem az ellátás miatt is. Annyira fantasztikus volt a kaja, hogy szerintem többen gondolják ez után, hogy liberálisok, mint előtte. Csak egy képet csináltam, de ezt meg kell osztanom. A következő képen egy egyszerű túrókrém látható, ami csak egy volt a többfajta desszert közül. Mennyei volt, pedig nem szoktam igazán desszertezni. És akkor még nem beszéltem a főfogásokról, a levesekről és a halomban álló salátákról. De azt hiszem, nem is fogok, mert annyit ettünk, hogy azóta sem bírjuk abbahagyni az evést.
Tegnap a lányokkal és egy pár fiúval megnéztük moziban a Sex and the city 2-t. Aki látta, emlékezhet az abu dhabi terülj-terülj asztalkákra. Na, nekünk erről nem az jutott eszünkbe, hogy júúúj, Abu Dhabi, menő kaják, menő kiszolgálás, hanem Gummersbach :) Még egy pár kép a belső udvarról, szerintem baromi jó kis szobrok.
Ez a kép Gummersbach centrumában készült. Sehol senki az utcákon. De a szobor jó.
Ez a főutca. A házak mögött semmi nincsen, illetve csak erdő. Egy országút, mellette egy sor ház, ennyi.
A program maga elég általános volt, de jól bemutatta azt, hogy mi a liberalizmus, mit képvisel és milyen irányzatai vannak. Voltak csoportmunkák is, amik nagyon jók voltak, mert lehetett vitatkozni a különböző kérdésekről. A trénerek nem akartak minket különösebben provokálni, de megtették ezt egy páran közülünk. Az azonos neműek házasságáról és az örökbefogadási jogról elég heves vita bontakozott ki, de többségében voltak szerencsére a racionális érvek, nem volt zsigeri elutasítás a legtöbb embernél. Ami érdekes volt, hogy a lány, aki először beszélt erről, megkérdezte kíváncsiságból, hogy a társaságból hányan támogatnák, hogy meleg és leszbikus párok örökbe fogadhassanak gyerekeket, és a legtöbben feltették a kezüket. A 19 főből alig páran nem. És a társaság elég vegyes, volt amerikai, izraeli, szinte teljes Közép- és Kelet-Európa, Oroszország, Örményország és Kazahsztán, és messze nem volt mindenki liberális. És mégis. Szerintem ez tök jó.

Meg egyébként is, végre voltak viták. kiderült végre, hogy a csoport milyen jól és intelligensen kezeli az ellentétes véleményeket. Drezdában nem volt ilyen, mert főleg a szélsőjobbról volt szó, abban meg furcsa is lett volna az ellenvélemény. A társaság meg tényleg válogatott, ez most nagyon kiderült. Tanult, felvilágosult, intelligens fiatalok. Úgyhogy még kevésbé értem a legtöbb iroda általános hozzáállását a "keleti kegybefogadottakhoz"... Az egyetlen kivétel a lakótársam volt. Ő volt az egyetlen, aki egyszer sem szólt hozzá semmihez. Nem ült ugyan csöndben egész végig, de ha nyilvános megszólalásról volt szó, akkor soha. Na nem azért, mert félénk, sajnos egyértelmű, hogy nem azért...

Voltunk egy délutánt Kölnben is. Sajnos végig esett vagy szemerkélt az eső, de azért nagyon jó volt. Még soha sem voltam Kölnben, legalább most láttam belőle egy kicsit. A katedrális tényleg lenyűgöző. Frontális gótika:
Ez belül egy tartóoszlop alulról. Zolinak további templombelső és mindenkinek egyéb gummersbachi-kölni képek itt.
Kölnre azt mondják, hogy liberális shoppingváros, pl azért, mert este 10ig nyitva vannak az üzletek. A lányokkal azonnal bevetettük magunkat egy Accessorize-be, ami Berlinben sajnos nincsen. Vettem két mindennél cukibb fülbevalót.
Az akadémián egyébként hatalmas könyvtár és archívum is van. A régi plakátok nagy gyűjteménye hallatán természetesen azonnal hevesen kezdett verni a szívem. Az egyik ebédszünetben végigböngészhettem az FDP 40-50-60-70-es évekbeli plakátjait, sőt, még hozhattam is belőlük másolatot. Amit hoztam, isteniek! Otthon azokat fogom mindenkinek mutogatni, senki nem fog lemaradni róluk:)

És a végére egy szösszenet azoknak, akik beszélnek németül. A kampányvideó most ősszel készült az országos választásokra, a két főszereplő az FDP két vezető gazdasági-pénzügyi politikusa, országosan ismertek mind a ketten. Egy tengerparti nyaralás szcenáriójában próbálják elmagyarázni az FDP adóprogramját. Szerintük nyilván kurva jó ötlet volt, mert több videó is készült, szerintem egész egyszerűen mindennél kínosabb. Jó szórakozást :)

International cuisine II.

Mint ahogy megígértem, íme a németországi gasztrotúra következő epizódja. A múlt héten Bajorországban jártam, szerencsémre ott is sikerült megkóstolnom néhány tipikus helyi ételt. A rendszeres olvasók tudják, hogy Bajorország két részből, a "régi" Bajorországból és Frankföldből áll. A képviselőm frank, a következő nemzeti ételüket pedig a saját falujában, Dietenhofenben ettem. A neve schäufele (ejtsd: sojfele), omlós disznóhúsból készül és a tetején vastag zsírréteg van. Ezt szerencsére könnyen le lehet hámozni. A szaft olyan sülthússzerű, a köret pedig krumpliból készült gombóc. Ennek az adagnak kb a felétől pukkadásig tele voltam.
Helyszín: Dietenhofen, Gasthof zur Krone.

Münchenben egy fogadáson következett a bajor egyveleg. Ezeket nem nagyon szokták együtt enni, de nyilván mindent ki kellett próbálnom, ezért van egy telerakott tányéron minden. A hússzerű a híres bajor Leberkäse, ami olyan ízű, mint a májpástétom, csak keményebbre van sülve. A jobb oldalán ehhez való mustáros mártogatós, a baloldalon fűszeres tepertőkrém. Alul jobbra krumplisaláta uborkával, balra a rózsaformájúra vágott retek alatt pedig a minden bajor által ismert és szeretett Obatzter nevű sajtrém, engem a körözöttre emlékeztetett inkább, de finom volt. A perec pedig természetesen soha nem maradhat el. Alul a desszert van, ami a bajorok szerint zsírból, zsírból és zsírból meg egy kis cukorból áll. Tejes-tejszínes, vaníliás, mandulás habkrém, erdei gyümölcsös öntettel. Sokkal édesebb, mint ahogy gondolná az ember a kép alapján.
Helyszín: München, Haus der Wirtschaft, FDP-fogadás.

Nem maradhat ki az amerikai kontinens konyhája sem. Először a mexikói volt soron. Paradicsomos darált hússal töltött enchiladas salátával és jó sok erős mindenfélével.
Helyszín: Ansbach, mexikói étterem.

Észak-Amerika, Egyesült Államok. Természetesen hamburger, illetve, ami még annál is finomabb, sajtburger. Gigászi méretű méghozzá, jumbo sültkrumplival, ketchuppal és gépi light kólával. Ezt a Modla nővérekkel próbáltuk legyűrni, és közben azon gondolkoztunk, hogy ha az amerikaiak tényleg kétpofára zabálják az ilyeneket, akkor miért csodálkoznak azon, hogy el vannak hízva.
Helyszín: Hackescher Markt mögött, Sixties Diner.

Vietnami, már ismét az előzetesen megszokott Kreuzbergben. Van tésztás meg rizses verzió, de ami közös, hogy mindegyikre rengeteg zöldséget pakolnak. Megtévesztő kicsit a kép, mert nem látszik, hogy a sötét tányér alul még jócskán folytatódik, így az adag elég nagy. A zöldségek közül a szójacsírát felismertem, a többit nem mindig. Nagyon finom és nem is nehéz kaja. Lótuszvirág a tetején.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienstraße-Adalbertstraße sarok, Green Rice

Megint a végére hagytam a legjobbat. Azt kell mondanom, hogy a perzsa ételeket mindenkinek ki kell próbálnia. Kicsit törökös, kicsit indiai jellegű ízvilágot vártunk, igazából teljesen érthetetlen, hogy miért. Egészen más. De annyira finom, hogy minden falat után össze kellett néznünk a Danival, mert nem hittük el. Szerencsére jól belelendültem a rendelésbe, úgyhogy sikerült előételt és egy háromfajta ételből álló tálat rendeltem - másnap ebédre és vacsorára is pont elég volt. Az étteremnek magának is szuper hangulata van. Pl az este folyamán egyszercsak a hátsó asztaltársaságnál előkerült egy cimbalom és egy fuvola és elkezdtek zenélni meg énekelni hozzá.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienplatz, Oranienstraße, Safran persisches Restaurant.

Balra hátul a zenélők.

A joghurtital volt az egyetlen csalódás, sajnos ihatatlan volt. Nem ajánlom.

Ez volt az előétel, mentás padlizsánkrém tortillaszerű kenyérrel. A legközelebbi padlizsánfőző-versenyen ki kell próbálni.

Ez még csak a köret: sáfrányos rizs.

A háromféle húsos étel, mellé joghurtos öntet. Ez valami hihetetlen plusz ízt adott mindennek.

A végén pedig a saláta tetején díszelgő "tökéletes olajbogyó".

Folyt. köv.

Bajorország, 5.nap

Az ötödik, utolsó napot végig Ansbachban, a városban és az irodában töltöttük. Ansbach helyes kis város, 40ezren lakják, és nagyon sok a hivatalnok. A képviselőm szerint olyan egy provinciális hely, ezt nem bírtam nem megmosolyogni :) Egész héten esett az eső, persze akkor is, amikor elindultunk megnézni a belvárost. Szerencsére azért inkább csak szemerkélt, úgyhogy tudtam fotózni.

A belváros a felújított, takaros házaival és a templomtoronnyal.

Van modern lószobor is.

És Orangerie, üvegházban növögető narancsokkal.

A környéken szokás, hogy a vízcsapokat kipingálják. Nem mindegyik ugyanilyen, és van női változat is. Sajnos csak egy képet tudtam csinálni.

Ez az FDP-iroda kívülről.

Ez pedig már bent, az irodában készült. Meg is mutattam a képviselőmnek, azzal, hogy ez a kedvenc képem, mert olyan vicces, hogy mögötte figyel a Guido. Nevetett, de szerintem közel sem találta annyira viccesnek a dolgot, mint én.

Képeslap. Felirat: "Valakinek mégiscsak meg kell tennie."

Irodai zászlók.Ezt a képet az irodában Cordula festette, azzal a felkiáltással, hogy a képviselő úr mégiscsak agrárpolitikus. Cordulának egyébként fantasztikus kézügyessége van, a házuk is tele van a képeivel és a szobraival. A képet már láttam fényképről korábban, mert a berlini irodában ki van téve. De most már tudom, hogy annó azért kellett neki hozzá modell (egy fénykép), mert valószínűleg életében nem látott még élő tehenet :D

Összességében nagyon jól éreztem magam a körzetlátogatáson. Örülök, hogy végre kicsit beleláthattam a pártéletbe is, akkor is, ha nem országos szinten. Nagyon jófejek voltak az emberek is, a környék is szép volt, nagyon meg voltam elégedve. És már sokkal, de sokkal könnyebben boldogulok a frank és a bajor akcentussal :)