Két hét után végre elkezdődött a program érdemi része és a múlt heti bemutatkozás után belevetettem magam a képviselő melletti munkába. Kicsit sok volt az első nap, főleg ahhoz képest, hogy pontosan egy hónapja nem dolgozom, és ehhez igencsak könnyű volt hozzászokni. Szerencsére azért itt nem kell majd annyira korán kezdenem, olyan 9 körül, de az sem gond, ha f10re érek be. Kivéve, amikor h8kor kezdődik néha a bizottsági ülés, de arról majd akkor panaszkodom, ha eljött az ideje.
Reggel megérkeztem 10 után kicsivel (előtte volt még másik ösztöndíjas, nagyon unalmas program), találkoztam az utolsó kollégával, akivel eddig nem. Ő Dorothee, politológushallgató, heti kétszer van bent, vele fogom közösen használni az asztalt meg a számítógépet, és ő is nagyon aranyosnak tűnik. (Megmutatta, hogy milyen trükköket kell tudni a géphez, és amikor észrevette, hogy nincs bemappelve a belső hálózat, akkor azonnal hívta az IT supportot, ahol megnyugtatták, hogy folyamatban van az ügy, holnapra meglesz. Eközben én vígan kuncorásztam magamban.)
A kora délutáni ülés előtt Martin (szakreferens) elmagyarázta az aktuális témákat, amik futnak a mi bizottságunkban, ami a Táplálkozás, Mezőgazdaság és Fogyasztóvédelem nevet viseli. Nem sokkal később megérkezett Herr Erdel, a képviselő. Szívélyes úrnak tűnik, csak sajnos bajorul beszél. Bár a többiek mondták, hogy még örülhetek, hogy nem Alsó-Bajorországból, hanem Frankföldről származik (kemény törésvonalak vannak Bajorországon belül is). Biztos megszokom hamar. Itt egy kis videó a betekintéshez, Herr Erdel a biogázról beszél.
A képviselő nem nagyon van Berlinben, csak ha muszáj, azaz csak ülésheteken. Hétfőn érkezik, pénteken megy. Mikor ma megjött, mindenki körésereglett, mintha tyúkanyó jött volna meg, nagyon édesek voltak. Látszott mindegyikükön, hogy szeretik a főnököt és tisztelik. Volt egy rövid (kb 20 perc!) hétindító, a főnök beszámolt a múlt heti legfontosabb találkozóinak eredményéről és végigvették a mostani hét highlightjait. Utána azonnal rohantunk az úgynevezett AG (Arbeitsgruppe - Munkacsoport) ülésre. Ez azokból a képviselőkből áll, akik egy bizottságban ugyanahhoz a frakcióhoz tartoznak, plusz a munkatársak persze. Még jó, hogy Martin kicsit felkészített a témákból, így legalább azt tudtam, hogy miről van nagyjából szó. De egyébként nem sok közöm volt a másfél órás megbeszéléshez. Van mit tanulnom még a mezőgazdaság témakörhöz...
Mint kiderült, ez volt a jobbik találkozó, mert közvetlenül ezután következett az AK II (Arbeitskreis - Munkakör), néhány bizottság FDP-s képviselőinek közös ülése. A miénkhez ilyenek tartoznak, mint a pénzügy, költségvetés, gazdaság stb. Ez szerencsére csak 45 perces volt. Szinte minden szót értettem, mégis elmondhatom, hogy összességében egy szót sem értettem az egészből. De ahogy a hátul ücsörgő többi ösztöndíjas arcát elnéztem, ezzel nem voltam egyedül. Pár hét és nyilván jobb lesz.
Az üléseknek olyan későn lett végük, hogy mire leértünk az étterembe, ember sem nagyon volt már, de kaja sem. Valami töltött paprikára, lecsóra és és pörköltre egyszerre emlékeztető dolgot ettem, és a képviselő meghívott welcome gesztusként. Utána ő elrohant a védelmi bizottság ülésére, ahol helyettes tag, mi meg visszamentünk az irodába.
Reggel megérkeztem 10 után kicsivel (előtte volt még másik ösztöndíjas, nagyon unalmas program), találkoztam az utolsó kollégával, akivel eddig nem. Ő Dorothee, politológushallgató, heti kétszer van bent, vele fogom közösen használni az asztalt meg a számítógépet, és ő is nagyon aranyosnak tűnik. (Megmutatta, hogy milyen trükköket kell tudni a géphez, és amikor észrevette, hogy nincs bemappelve a belső hálózat, akkor azonnal hívta az IT supportot, ahol megnyugtatták, hogy folyamatban van az ügy, holnapra meglesz. Eközben én vígan kuncorásztam magamban.)
A kora délutáni ülés előtt Martin (szakreferens) elmagyarázta az aktuális témákat, amik futnak a mi bizottságunkban, ami a Táplálkozás, Mezőgazdaság és Fogyasztóvédelem nevet viseli. Nem sokkal később megérkezett Herr Erdel, a képviselő. Szívélyes úrnak tűnik, csak sajnos bajorul beszél. Bár a többiek mondták, hogy még örülhetek, hogy nem Alsó-Bajorországból, hanem Frankföldről származik (kemény törésvonalak vannak Bajorországon belül is). Biztos megszokom hamar. Itt egy kis videó a betekintéshez, Herr Erdel a biogázról beszél.
A képviselő nem nagyon van Berlinben, csak ha muszáj, azaz csak ülésheteken. Hétfőn érkezik, pénteken megy. Mikor ma megjött, mindenki körésereglett, mintha tyúkanyó jött volna meg, nagyon édesek voltak. Látszott mindegyikükön, hogy szeretik a főnököt és tisztelik. Volt egy rövid (kb 20 perc!) hétindító, a főnök beszámolt a múlt heti legfontosabb találkozóinak eredményéről és végigvették a mostani hét highlightjait. Utána azonnal rohantunk az úgynevezett AG (Arbeitsgruppe - Munkacsoport) ülésre. Ez azokból a képviselőkből áll, akik egy bizottságban ugyanahhoz a frakcióhoz tartoznak, plusz a munkatársak persze. Még jó, hogy Martin kicsit felkészített a témákból, így legalább azt tudtam, hogy miről van nagyjából szó. De egyébként nem sok közöm volt a másfél órás megbeszéléshez. Van mit tanulnom még a mezőgazdaság témakörhöz...
Mint kiderült, ez volt a jobbik találkozó, mert közvetlenül ezután következett az AK II (Arbeitskreis - Munkakör), néhány bizottság FDP-s képviselőinek közös ülése. A miénkhez ilyenek tartoznak, mint a pénzügy, költségvetés, gazdaság stb. Ez szerencsére csak 45 perces volt. Szinte minden szót értettem, mégis elmondhatom, hogy összességében egy szót sem értettem az egészből. De ahogy a hátul ücsörgő többi ösztöndíjas arcát elnéztem, ezzel nem voltam egyedül. Pár hét és nyilván jobb lesz.
Az üléseknek olyan későn lett végük, hogy mire leértünk az étterembe, ember sem nagyon volt már, de kaja sem. Valami töltött paprikára, lecsóra és és pörköltre egyszerre emlékeztető dolgot ettem, és a képviselő meghívott welcome gesztusként. Utána ő elrohant a védelmi bizottság ülésére, ahol helyettes tag, mi meg visszamentünk az irodába.
F5 előtt nem sokkal szóltak, hogy a Kunduz vizsgálóbizottság tart sajtótájékoztatót, ha van kedvem, nézzem meg. Persze volt. Nem ez volt az első ülésük, és eddig mind zárt volt. A legkínosabb oka ennek az, hogy valahogy kikerültek a sajtóhoz olyan információk a támadásról, amit a bizottság tagjai sem tudtak akkor még, és azóta áll a bál. A sajtótájékoztatón persze érdemi információ nem hangzott el, de nem is ezért volt érdekes. Késtem két percet, akkor már javában ment. Mint megtudtam némi kérdezősködés után, a képviselők azt gondolják, hogy egyszerűen nem teszik meg az újságírókkal azt, hogy nem kezdenek pontosan. Szimpatikus hozzáállás, ha persze vannak is kivételek.
Rögtön utána kezdődött egy másik sajtáj az FDP-toronyban. A Reichstagnak négy tornya van, mindegyik egy frakcióhoz tartozik, illetve a Linke és a Zöldek megosztanak egyet. Ezt a frakcióvezető tartotta, aki Guido Westerwelle valamelyik félresikerült mondását próbálta meg kimagyarázni.
Rögtön utána kezdődött egy másik sajtáj az FDP-toronyban. A Reichstagnak négy tornya van, mindegyik egy frakcióhoz tartozik, illetve a Linke és a Zöldek megosztanak egyet. Ezt a frakcióvezető tartotta, aki Guido Westerwelle valamelyik félresikerült mondását próbálta meg kimagyarázni.
Ez s sajtáj csúszott kicsit, mert meg kellett várni a képviselőket, akik a frakcióülésre érkeztek. Közben beszélgettem egy sráccal, aki nagyon készségesen válaszolt minden kérdésemre, és egyébként nagyon hasonlított G Fodor Gáborra. Kis színesként elmesélte azt, hogy a képviselőknek nincs az ülésre fix helyük, oda ülnek négy évig, ahova az első frakcióülés alkalmával kerültek. Általában mindenki olyan max 5-10 perccel korábban szokott érkezni egy ülésre, kivéve az elsőnél, amikor van, aki már másfél órával korábban ott toporog az ajtóban, hogy jó helyet szerezhessen magának. Vannak dolgok, amik nem tűnnek annyira idegennek itt sem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése