Friedrich Naumann Alapítvány, Gummersbach

Most látom csak, hogy már nagyon régen nem írtam bejegyzést. A mentségem az, hogy látogatóim voltak, na meg elutaztam. Ez utóbbi talán a címből is kiderül. Az én csoportomnak csak ez volt a második útja, ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve szinte alig leszünk Berlinben. Ami egyrészt jó, másrészt meg az utakat busszal tesszük meg, és a minimum 7 órás buszutak hetente nem kicsit megterhelőek. De ne szaladjunk előre, egyelőre Gummersbach a téma.

Gummersbach egy Kölntől szűk órára lévő település, aminek semmi nevezetessége nincsen. Talán egyedül a Theodor-Heuss-Akademie, de az igazából nem is a településen van, hanem kijjebb és egy hegy tetején az erdő közepén. Az akadémia a liberális pártalapítvány, a Friedrich Naumann legnagyobb kihelyezett képzésközpontja. Szuperül fel van szerelve, minden van, ami nemzetközi és Németországon belüli szemináriumok megtartásához kell. És ugyan sehol semmi a környéken, viszont nagyon szép zöld a körlet. Ami itt látszik épület, az még az akadémiához tartozik, a másik irányba azért látszanak a falu körvonalai.
Ez az akadémia előröl. A trénerek mondták, hogy klasszik Bauhaus stílus, én sajnos nem értek hozzá.
Nem csak a felszereltség miatt tökéletes a helyszín, hanem az ellátás miatt is. Annyira fantasztikus volt a kaja, hogy szerintem többen gondolják ez után, hogy liberálisok, mint előtte. Csak egy képet csináltam, de ezt meg kell osztanom. A következő képen egy egyszerű túrókrém látható, ami csak egy volt a többfajta desszert közül. Mennyei volt, pedig nem szoktam igazán desszertezni. És akkor még nem beszéltem a főfogásokról, a levesekről és a halomban álló salátákról. De azt hiszem, nem is fogok, mert annyit ettünk, hogy azóta sem bírjuk abbahagyni az evést.
Tegnap a lányokkal és egy pár fiúval megnéztük moziban a Sex and the city 2-t. Aki látta, emlékezhet az abu dhabi terülj-terülj asztalkákra. Na, nekünk erről nem az jutott eszünkbe, hogy júúúj, Abu Dhabi, menő kaják, menő kiszolgálás, hanem Gummersbach :) Még egy pár kép a belső udvarról, szerintem baromi jó kis szobrok.
Ez a kép Gummersbach centrumában készült. Sehol senki az utcákon. De a szobor jó.
Ez a főutca. A házak mögött semmi nincsen, illetve csak erdő. Egy országút, mellette egy sor ház, ennyi.
A program maga elég általános volt, de jól bemutatta azt, hogy mi a liberalizmus, mit képvisel és milyen irányzatai vannak. Voltak csoportmunkák is, amik nagyon jók voltak, mert lehetett vitatkozni a különböző kérdésekről. A trénerek nem akartak minket különösebben provokálni, de megtették ezt egy páran közülünk. Az azonos neműek házasságáról és az örökbefogadási jogról elég heves vita bontakozott ki, de többségében voltak szerencsére a racionális érvek, nem volt zsigeri elutasítás a legtöbb embernél. Ami érdekes volt, hogy a lány, aki először beszélt erről, megkérdezte kíváncsiságból, hogy a társaságból hányan támogatnák, hogy meleg és leszbikus párok örökbe fogadhassanak gyerekeket, és a legtöbben feltették a kezüket. A 19 főből alig páran nem. És a társaság elég vegyes, volt amerikai, izraeli, szinte teljes Közép- és Kelet-Európa, Oroszország, Örményország és Kazahsztán, és messze nem volt mindenki liberális. És mégis. Szerintem ez tök jó.

Meg egyébként is, végre voltak viták. kiderült végre, hogy a csoport milyen jól és intelligensen kezeli az ellentétes véleményeket. Drezdában nem volt ilyen, mert főleg a szélsőjobbról volt szó, abban meg furcsa is lett volna az ellenvélemény. A társaság meg tényleg válogatott, ez most nagyon kiderült. Tanult, felvilágosult, intelligens fiatalok. Úgyhogy még kevésbé értem a legtöbb iroda általános hozzáállását a "keleti kegybefogadottakhoz"... Az egyetlen kivétel a lakótársam volt. Ő volt az egyetlen, aki egyszer sem szólt hozzá semmihez. Nem ült ugyan csöndben egész végig, de ha nyilvános megszólalásról volt szó, akkor soha. Na nem azért, mert félénk, sajnos egyértelmű, hogy nem azért...

Voltunk egy délutánt Kölnben is. Sajnos végig esett vagy szemerkélt az eső, de azért nagyon jó volt. Még soha sem voltam Kölnben, legalább most láttam belőle egy kicsit. A katedrális tényleg lenyűgöző. Frontális gótika:
Ez belül egy tartóoszlop alulról. Zolinak további templombelső és mindenkinek egyéb gummersbachi-kölni képek itt.
Kölnre azt mondják, hogy liberális shoppingváros, pl azért, mert este 10ig nyitva vannak az üzletek. A lányokkal azonnal bevetettük magunkat egy Accessorize-be, ami Berlinben sajnos nincsen. Vettem két mindennél cukibb fülbevalót.
Az akadémián egyébként hatalmas könyvtár és archívum is van. A régi plakátok nagy gyűjteménye hallatán természetesen azonnal hevesen kezdett verni a szívem. Az egyik ebédszünetben végigböngészhettem az FDP 40-50-60-70-es évekbeli plakátjait, sőt, még hozhattam is belőlük másolatot. Amit hoztam, isteniek! Otthon azokat fogom mindenkinek mutogatni, senki nem fog lemaradni róluk:)

És a végére egy szösszenet azoknak, akik beszélnek németül. A kampányvideó most ősszel készült az országos választásokra, a két főszereplő az FDP két vezető gazdasági-pénzügyi politikusa, országosan ismertek mind a ketten. Egy tengerparti nyaralás szcenáriójában próbálják elmagyarázni az FDP adóprogramját. Szerintük nyilván kurva jó ötlet volt, mert több videó is készült, szerintem egész egyszerűen mindennél kínosabb. Jó szórakozást :)

International cuisine II.

Mint ahogy megígértem, íme a németországi gasztrotúra következő epizódja. A múlt héten Bajorországban jártam, szerencsémre ott is sikerült megkóstolnom néhány tipikus helyi ételt. A rendszeres olvasók tudják, hogy Bajorország két részből, a "régi" Bajorországból és Frankföldből áll. A képviselőm frank, a következő nemzeti ételüket pedig a saját falujában, Dietenhofenben ettem. A neve schäufele (ejtsd: sojfele), omlós disznóhúsból készül és a tetején vastag zsírréteg van. Ezt szerencsére könnyen le lehet hámozni. A szaft olyan sülthússzerű, a köret pedig krumpliból készült gombóc. Ennek az adagnak kb a felétől pukkadásig tele voltam.
Helyszín: Dietenhofen, Gasthof zur Krone.

Münchenben egy fogadáson következett a bajor egyveleg. Ezeket nem nagyon szokták együtt enni, de nyilván mindent ki kellett próbálnom, ezért van egy telerakott tányéron minden. A hússzerű a híres bajor Leberkäse, ami olyan ízű, mint a májpástétom, csak keményebbre van sülve. A jobb oldalán ehhez való mustáros mártogatós, a baloldalon fűszeres tepertőkrém. Alul jobbra krumplisaláta uborkával, balra a rózsaformájúra vágott retek alatt pedig a minden bajor által ismert és szeretett Obatzter nevű sajtrém, engem a körözöttre emlékeztetett inkább, de finom volt. A perec pedig természetesen soha nem maradhat el. Alul a desszert van, ami a bajorok szerint zsírból, zsírból és zsírból meg egy kis cukorból áll. Tejes-tejszínes, vaníliás, mandulás habkrém, erdei gyümölcsös öntettel. Sokkal édesebb, mint ahogy gondolná az ember a kép alapján.
Helyszín: München, Haus der Wirtschaft, FDP-fogadás.

Nem maradhat ki az amerikai kontinens konyhája sem. Először a mexikói volt soron. Paradicsomos darált hússal töltött enchiladas salátával és jó sok erős mindenfélével.
Helyszín: Ansbach, mexikói étterem.

Észak-Amerika, Egyesült Államok. Természetesen hamburger, illetve, ami még annál is finomabb, sajtburger. Gigászi méretű méghozzá, jumbo sültkrumplival, ketchuppal és gépi light kólával. Ezt a Modla nővérekkel próbáltuk legyűrni, és közben azon gondolkoztunk, hogy ha az amerikaiak tényleg kétpofára zabálják az ilyeneket, akkor miért csodálkoznak azon, hogy el vannak hízva.
Helyszín: Hackescher Markt mögött, Sixties Diner.

Vietnami, már ismét az előzetesen megszokott Kreuzbergben. Van tésztás meg rizses verzió, de ami közös, hogy mindegyikre rengeteg zöldséget pakolnak. Megtévesztő kicsit a kép, mert nem látszik, hogy a sötét tányér alul még jócskán folytatódik, így az adag elég nagy. A zöldségek közül a szójacsírát felismertem, a többit nem mindig. Nagyon finom és nem is nehéz kaja. Lótuszvirág a tetején.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienstraße-Adalbertstraße sarok, Green Rice

Megint a végére hagytam a legjobbat. Azt kell mondanom, hogy a perzsa ételeket mindenkinek ki kell próbálnia. Kicsit törökös, kicsit indiai jellegű ízvilágot vártunk, igazából teljesen érthetetlen, hogy miért. Egészen más. De annyira finom, hogy minden falat után össze kellett néznünk a Danival, mert nem hittük el. Szerencsére jól belelendültem a rendelésbe, úgyhogy sikerült előételt és egy háromfajta ételből álló tálat rendeltem - másnap ebédre és vacsorára is pont elég volt. Az étteremnek magának is szuper hangulata van. Pl az este folyamán egyszercsak a hátsó asztaltársaságnál előkerült egy cimbalom és egy fuvola és elkezdtek zenélni meg énekelni hozzá.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienplatz, Oranienstraße, Safran persisches Restaurant.

Balra hátul a zenélők.

A joghurtital volt az egyetlen csalódás, sajnos ihatatlan volt. Nem ajánlom.

Ez volt az előétel, mentás padlizsánkrém tortillaszerű kenyérrel. A legközelebbi padlizsánfőző-versenyen ki kell próbálni.

Ez még csak a köret: sáfrányos rizs.

A háromféle húsos étel, mellé joghurtos öntet. Ez valami hihetetlen plusz ízt adott mindennek.

A végén pedig a saláta tetején díszelgő "tökéletes olajbogyó".

Folyt. köv.

Bajorország, 5.nap

Az ötödik, utolsó napot végig Ansbachban, a városban és az irodában töltöttük. Ansbach helyes kis város, 40ezren lakják, és nagyon sok a hivatalnok. A képviselőm szerint olyan egy provinciális hely, ezt nem bírtam nem megmosolyogni :) Egész héten esett az eső, persze akkor is, amikor elindultunk megnézni a belvárost. Szerencsére azért inkább csak szemerkélt, úgyhogy tudtam fotózni.

A belváros a felújított, takaros házaival és a templomtoronnyal.

Van modern lószobor is.

És Orangerie, üvegházban növögető narancsokkal.

A környéken szokás, hogy a vízcsapokat kipingálják. Nem mindegyik ugyanilyen, és van női változat is. Sajnos csak egy képet tudtam csinálni.

Ez az FDP-iroda kívülről.

Ez pedig már bent, az irodában készült. Meg is mutattam a képviselőmnek, azzal, hogy ez a kedvenc képem, mert olyan vicces, hogy mögötte figyel a Guido. Nevetett, de szerintem közel sem találta annyira viccesnek a dolgot, mint én.

Képeslap. Felirat: "Valakinek mégiscsak meg kell tennie."

Irodai zászlók.Ezt a képet az irodában Cordula festette, azzal a felkiáltással, hogy a képviselő úr mégiscsak agrárpolitikus. Cordulának egyébként fantasztikus kézügyessége van, a házuk is tele van a képeivel és a szobraival. A képet már láttam fényképről korábban, mert a berlini irodában ki van téve. De most már tudom, hogy annó azért kellett neki hozzá modell (egy fénykép), mert valószínűleg életében nem látott még élő tehenet :D

Összességében nagyon jól éreztem magam a körzetlátogatáson. Örülök, hogy végre kicsit beleláthattam a pártéletbe is, akkor is, ha nem országos szinten. Nagyon jófejek voltak az emberek is, a környék is szép volt, nagyon meg voltam elégedve. És már sokkal, de sokkal könnyebben boldogulok a frank és a bajor akcentussal :)

Bajorország, 4.nap

Csütörtök Németországban ünnepnap volt, Krisztus mennybemenetelét ünnepelték. Most már inkább az ökuménéről szól a nap, kevésbé a katolikus egyházról. Cordulával és Jörggel elmentünk a kb 2 órára lévő Münchenbe, ahogy ilyenkor lenni szokott, az ünnepnapokon a politikusoknak mindenféle fogadásokon kell részt venniük. Először a bajor FDP fogadására mentünk a Bajor Gazdaság Házába, aminek ilyen baromi jól nézett ki a lépcsőháza:

A fogadáson nem csak a bajorországi politikusok és hozzátartozóik voltak jelen, hanem mindenféle egyházak képviselői is. Volt ott muzulmántól ortodox keresztényig minden. Arra viszont sajnos nem sikerült odafigyelniük a szervezőknek, hogy a fogadáson felszolgált hús ne kizárólag disznóhús legyen, az kicsit kínos volt. A fogadást megnyitotta valami magas rangú bajor liberális, aztán meg kaja volt és small talk. A bajor kajáról természetesen csináltam képet, de az majd az "international cuisine II" posztban lesz látható. A megnyitó:

Balra néhány ember nyakában látható narancssárga sál a szokásos napi viselet volt, nagyon sokaknál láttam. Felirat: "Hogy legyen reményetek". Miután felfedeztem benne az S.Oliver márkajelzést, kíváncsian megkérdeztem, hogy ezt vajon osztogatják-e az egyházak, vagy meg kell-e venni. Mondták, hogy ez bizony pénzért van, és a márka alapján azt is el tudom képzelni, hogy nem kevésért. Valahogy eszembe jutottak a búcsúcédulák...

Utána átmentünk a bajor parlamentbe, ahol privát vezetést kaptam Jörgtől, aki ugye ott a liberális alelnök a házban. Íme a csapat a főlépcső aljában:

Az ottani fogadást családoknak tartották, politikus sehol, szóval igazából csak annyi értelme volt, hogy hátha a sajtó által készített képeken néhányszor talán megjelent Jörg is. Münchenben, mint ahogy Németországban egész héten, rohadt szar volt az idő. 10 fok, eső, szóval városnézésnek semmi értelme nem volt. Kb ennyit láttam így Münchenből, ezt a bajor parlament főbejárata fölötti teraszról csináltam. Ez az az út egyébként, ahol az Oktoberfest közönsége végigvonul.

Amikor végre kiürült az ülésterem, nem lehetett kihagyni a lehetőséget: Anna a pulpituson.

Utána hátramentünk a nem nyilvános részekre is, ez itt például az FDP frakcióterme. Tessék jól megnézni a modern designt! A felirat szerint az installációt a komlótelepek ihlették. Hát, jó, hogy odaírták.

Ezután pedig elindultunk vissza hazafelé, de előtte már felfedeztem, hogy Münchenben is vannak villamosok. És mivel biztos vagyok benne, hogy ezt Marci és Jankó is tudják, nyilván nem mertem kihagyni a fényképezést. Ez azonban az eső miatt nem volt egyszerű, és azért sem, mert a rohadt villamosok mindig meglógtak, mielőtt rendes képet tudtam volna csinálni róluk. A játék viszont tetszett a többieknek is, úgyhogy elkezdtük vadászni-üldözni a kék villamosokat az alelnök úrral és az irodavezető asszonnyal.

Végre sikerült, ha az eleje kicsit homályos is!

Este végül egész korán értünk haza, de én visszavonultam kicsit pihenni, mert elég sok volt az elmúlt négy nap, és még ugye volt egy hátra. Meg nem is voltam valami jól, szerintem megfáztam a hülye időben. Aszpirin, paracetamol, tea, alvás, most már jobb.

Bajorország, 3.nap

Reggelre már eltakarították nagyjából az előző esti jégeső maradványait, de a károkat nem lehetett. Ebben az évben eleve hideg van, és most még a jégeső is, nem lesz jó az idei termés. A képviselőm mondta, hogy a jég mind a 30 gyümölcsfájáról leverte a virágokat, és ő még jobban járt, mert van más bevételi forrása is...

Cordula értem jött Dietenhofenbe és visszamentünk az ansbachi irodába, majd onnan megtekintettük a választókörzet másik nevezetesebb városát, Rothenburgot. Tényleg érdemes volt, aranyos kis város, középkori óvárossal, az egész a világörökség része. Nekem a legjobban a cégérek tetszettek. A világörökség miatt sem lehet akármit kiaggatni az épületekre, de tényleg próbálták helyesen megoldani. Ez egy egyszerű szálloda cégére:

A piactér/főtér a városházával:

A világörökség mellett Rothenburg még az állandó karácsonyi boltjai miatt is nevezetes. Több bolt is van, nem csak egy, és ezek szerint megéri egész évben üzemeltetni őket. Sikerült egyet fényképeznem, de csak azért, mert akkor még nem tudtam, hogy ezt szigorúan tilos, és már pont megvolt a kép, amikor rámszólt egy eladó, hogy ne tegyem többet. Valószínűleg azért is tilos, mert nagyon sok a japán és egyéb ázsiai turista és félnek a hamisítástól.

A hangulat elég furcsa volt, mert egyrészt ott voltunk egy roskadásig karácsonyt árasztó bolt kellős közepén, másrészt meg május közepe volt. Az egyetlen, ami passzolt, hogy baromi hideg volt. Egy kis terítőnek végül nem bírtam ellenállni, azzal a felkiáltással, hogy egy kis giccs még senkinek sem ártott. Majd lehet benne gyönyörködni decemberben nálam.

Ez a kocsi az egyik karácsonyi bolt előtt állt.

Délután visszamentünk az irodába, mert jött az ansbachi FDP elnöksége. Na, az szép társaság volt. A 40ezres városnak csak 19 tagja van, női egy sem, magyarázat erre viszont rengeteg. A négy fős elnökség állt egy apából, aki kísértetiesen hasonlított Csukás Istvánra, de összevissza beszélt mindenféle hülyeséget. A fia ehhez bőszen bólogatott mindig. Ott volt még egy nagyon öreg fickó, aki szerintem nem sokat hallott a beszélgetésből, én meg nem igazán értettem, hogy ő néha mit mond. A negyedik pedig egy olyan minden lében kanál fickó volt, aki folyamatosan magyarázott, és közben idegesen matatott mindennel, ami a kezébe került. Kb úgy mozgott, mint ha Marci nagy, heves mozdulatait ötvöznénk Liba dohányzómozdulatával, bocs, fiúk:)

Az elnökség csak nem akart hazamenni, de végül nagy nehezen sikerült kirúgni őket. Így is volt 10, mire hazaértünk. Akkor még Cordula nekiállt vacsorát főzni. Spárgaszezon van, természetesen spárgát ettünk, hollandaise szósszal, hozzá vajas főtt krumpli volt és mindenféle nürnbergi meg frank kolbász. Csámm volt.

Bajorország, 2.nap

A második napot az ansbachi irodában kezdtük. Maga a választókörzet, aminek Ansbach a központja, egyébként elég nagy. Egy-egy falu között akár fél órákat is kell autózni, és elég sok falu van. Mint a tegnapi posztba írtam, pl az, ahol az irodavezető lakik, egy órányira van Ansbachtól. A képviselőm egyébként nem csak bundestagképviselő, hanem a falujának, Dietenhofennek a polgármester-helyettese is. A falu igazából nem egy, hanem (ha jól emlékszem) 27 különböző településecskéből áll, csak közös az önkormányzat. Összesen van így kb 5600 lakos. A képviselőmnek délután a Görögország miatti rendkívüli frakcióülés miatt vissza kellett mennie Berlinbe, úgyhogy nem ő vezetett végig az önkormányzat épületében, hanem a polgármester és a hivatalvezető. A polgármester egyébként a következő választásokkor nem indul újra, azt gondolta, 30 év elég egy falu élén, még a végén szobrot kapna. Íme Dietenhofen címere:

Az egyik irodában van ez az óra, a felirat azt mondja, hogy "Bajorországban máshogy járnak az órák". Hogy ez arra akar-e utalni, hogy a bajorok mások, mint a többi német, vagy ezzel a frankok akarják-e magukat megkülönböztetni a bajoroktól, az örök rejtély marad. Mindenesetre vicces a fordított óra. A többi épületdíszben sem voltak túl konzervatívok, az egész önkormányzat helyi művészek modern alkotásaival van tele.

Ez pont nem az, de érdekes. Minden évben van egy faluünnep, amit a templom felavatásának évfordulóján tartanak. Ez a legtöbb bajor faluban hagyomány. Ilyenkor a legények (néhol még a hajadon leányok is) összegyűlnek és feldíszítenek valami májusfához hasonlót. A szeletkét mindenki aláírja, és ajándékoznak egyet minden nevezetes épületbe, jelen esetben a polgármesternek az önkormányzatba. A nap persze hatalmas tivornyában végződik.

A lényege a dietenhofeni látogatásomnak az volt, hogy este összeült az önkormányzat, és hogy olyan is lássak. Nagyon édesek voltak, a polgármester be is mutatott az ülés előtt, mint valami kuriózumot és még meg is tapsoltak. Sajnos nem tudtam végig maradni, mert csak az első óra volt nyilvános, utána személyi kérdésekről volt szó, ezért zárt ülést rendeltek el. Volt szó mindenféle szabályzatok módosításáról, de a két kedvenc történetemet leírom, kis színesek. Az első a bajor sajtót is megjárta. Van a falunak egy nagyon modern katolikus temploma, ami az épülésekor természetesen nagy vitákat váltott ki, de már beletörődtek az emberek. Most viszont egy művész Jézus-szobrát is felállították előtte, amin a Megváltó történetesen meztelen. Egy pihentagyú pedig telekürtölte az összes újságot azzal, hogy a mostani helyzetben a katolikus egyháznak nem kéne meztelen férfiszobrokat állítani a templomaik elé. A közgyűlés persze hallani sem akar a szobor eltávolításáról, a válaszuk egyszerűen annyi volt, hogy a művész szabadsága, hogy hogyan ábrázolja az alakjait. Korrekt. Az ominózus templom és a szobor:
A másik kedves történet a falu megözvegyült hattyúlányáról szól. A hattyúfiút ugyanis elütötte egy autó, és a falubeliek aggódnak, hogy szegény hattyúlány most egyedül maradt, és ez nem jó így. A polgármester beszámolt róla, hogy a nürnbergi állatkertnél érdeklődött, akik azt mondták, hogy a hattyúk egy életre elkötelezik magukat, tehát még rosszabbat is tesznek a hattyúlánynak egy új hattyúfiúval, mert azt betolakodónak fogja venni, nem jövendőbelinek. Majd csendben hozzátette, hogy a falu jobban tenné, ha inkább a megözvegyült emberekkel foglalkozna, hogy ők ne legyenek egyedül. Szintén korrekt. A hattyúlány:
A nyílt ülés végeztével elindultam sétálni a faluba, hogy csináljak néhány képet a nevezetességekről. Nagyjából sikerült, viszont elkezdett közben esni az eső. Egy darabig még vártam egy fa alatt, de a felhők egyre feketébbek lettek és jobbnak láttam visszamenni a szállásra. (Mert végül nem a képviselőmnél aludtam, hanem a helyi fogadóban.) Két percre rá, hogy megérkeztem a szobába, iszonyatos jégeső kezdődött. A végén már vagy 3 cm átmérőjű jégdarabok zuhogtak, a helyiek azt mondják, hogy 20 éve nem volt ilyen. Egy villám bele is csapott valami épületbe, ami kigyulladt, de szerencsére senki sem sérült meg. A képviselőm mondta, hogy amikor megszólalt a tűzjelző sziréna, a közgyűlés 6 tagja azonnal felpattant, mert ők önkéntes tűzoltók. A többség éppen csak megmaradt utána.
Ennyit arról, hogy májusi eső aranyat ér.

Bajorország, 1.nap

Szerencsére nem Nürnberg felé ment a hamufelhő, úgyhogy nagy vidáman útra is kelhettem a hajnali 7kor induló géppel. Ilyenkor nem szoktam tudni aludni, ez most is így volt, kb két órányi nettó alvással indultam neki a nagyon hosszúnak ígérkező napnak. Mikor megérkeztem Nürnbergbe, már várt a képviselőm helyi irodavezetője, Cordula. Ő volt végig a vezetőm a körzetlátogatás alatt. Még vártunk másfél órát a nap díszvendégére, az FDP agrárpolitikus EP-képviselőjére, Britta Reimersre. Ő az egész nap folyamán sem kedvesebb, sem sokkal szimpatikusabb nem lett, de nem is az én vendégem volt szerencsére.

Legelső programként elmentünk meglátogatni egy biogáz-erőművet, amit a képviselőm egy barátja üzemeltet. Előtte azonban még megnéztük a teheneit. Az nagyon vicces volt, mert sétált elöl a két politikus plusz a gazda, mi meg Cordulával (aki saját bevallása szerint még soha életében nem volt istállóban) vadul elkezdtük fényképezni a mindennél viccesebb teheneket. A többiek nem nagyon értették, mi olyan érdekes rajtuk, hármuknak összesen több száz van belőlük. Mi viszont az Esprit táskáinkkal nagyon élveztük a "valódi természetet". Ízelítő képek:

Itt még időben elkaptam a kezemet.

Itt már sajnos nem... Közben egy másik alattomos tehén meg a táskámat próbálta megcsócsálni, de azt már nem hagytam.

A kedvenc bocim. Hát nem cuki?

Az istálló tüzetes végigtanulmányozása után következett a tényleges cél, a biogáz-erőmű. Én úgy képzeltem el a dolgot, hogy van egy baromi nagy építmény, pörög-forog benne a sok repce meg zellergumó, és a végén kijön a metán. Mindez persze üvegfalak mögött, hogy rendesen lehessen is látni mindent. Ehhez képest minden a föld alatt van a motort kivéve.

Ami elég hangos, de csak bent, pár méterre onnan már csak zümmögést lehet hallani. Maga az erőmű vegyesen működik állati és növényi eredetű hulladékkal. Repce valóban kerül a darálóba, de az istállóból a "folyékony trágyát" is ide vezetik. Szag nincs. Az erőművel pedig nem csak áramot nyernek, hanem a falu egy jelentős részének a fűtését is ezzel oldják meg. Egy másik részét egy fahulladék-erőművel, amit szintén megnéztünk. Kb hasonlóan nézett ki, csak nem istálló volt mellette, hanem fáskamra. Az erőművekre persze pályáztak az EU-nál, de alapvetően a parasztgazdák dobták össze. Nagyon modern minden, szerintem elég menő, lehetne példát venni.

Az erőművek után délután meglátogattunk egy közeli faluban egy agrárfőiskolát. Nagyon jó híre van, külföldről is jönnek ide sokan tanulni. Hatalmas a területe, az iskola mellett vannak közvetlenül az istállók és minden egyéb mezőgazdasági épület is. Ilyenek:
Teheneket megint láttunk, sőt, még egy díjnyertes merinói birkát is. A nyájból valamelyik az volt, közelebb sajnos nem tudtam menni a kerítés miatt.

Ez csak egy közönséges bari volt, de olyan okosan nézett, hogy muszáj volt lefényképeznem:

A terep után visszamentünk a választókörzet központjába, Ansbachba, ahol este a párttagoknak és egyéb érdeklődőknek tartott előadást Britta Reimers. Előtte viszont a helyi FDP ülésezett. Nem hittem a fülemnek. Mintha csak egy SZDSZ-gyűlésen lettem volna a régi szép időkben. "Gyerekek, egészségügy!", "Nem kéne nyomatni ezt az adócsökkentést, nem hiszi el nekünk senki, magunk sem hisszük el!", "Most össze kell fognunk, ki kell állnunk Guido (Gábor) mellett, nem most van a helye a kibeszélésnek!", stb stb stb. A legnagyobb vita persze a vasárnapi észak-rajna-vesztfáliai választások miatt volt, ahol ugyan az előzőnél eggyel több mandátumot szerzett a párt, viszont a szeptemberi országos választásokhoz képest a szavazóik felét elvesztették. A CDU még nagyobbat bukott, vége az addigi helyi koalíciónak.

Utána jött az agárpolitikai beszélgetés. Voltak érdekes részei, tényleg, de akkorra már nagyon késő volt és nagyon fáradt voltam, szóval így néztem ki:

Pedig ennyire azért nem untam a dolgot...

Ansbachból kb egy óra volt még eljutni Heßdorfba, ahol Corduláék laknak, és ahol aludtam aznap este. Cordula visszavitte az EP-képviselőt a nürnbergi reptérhez, engem meg a férje vitt haza. Aki valóban a bajor parlament FDP-s alelnöke. Elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt Bajorországban az FDP másfél százalék körül vegetált, két éve pedig a kemény munka meghozta a gyümölcsét, mert végre megint bekerültek a parlamentbe, sőt, koalíciós partnerei lettek a CSU-nak.

Végre vége volt a hosszú napnak, már az ájulás kerülgetett.

(A hivatalos beszámoló a honlapon itt érhető el. Az első és a harmadik képet én csináltam.)