Balkán-táncháztól Csonka Piciig

Csütörtök este voltunk Balkán-táncházban, kb 15en. Legalábbis az elnevezése ez volt, de azért voltak magyar táncok is, nekem ez volt a szerencsém. 8 év néptáncolás után azt gondoltam, hogy egy egyszerű körtánc nem fog kifogni rajtam, legyen az bármilyen furcsa páratlan ritmusban is. Ez az elméletem hamar megdőlt, egész pontosan akkor, amikor az első lépés bemutatása után zenére kellett táncolni. Összevissza tébláboltam, nagyon kínosan éreztem magam, még akkor is, ha ezzel nem voltam egyedül.

Maga a táncház egy bolgár étterem hátsó termében volt. 5 tagú zenekar plusz két táncoktató. Ez utóbbiak minden újabb szám előtt megmutatták néhányszor az új lépés(eke)t, és akkor zenére uccu. A közönségből legtöbben rendszeres látogatók, ők kevésbé botladoztak, viszont nagyon együtt éreztek az újakkal. Különösen örültek a nemzetközi vegyes csapatnak. Mondom, a lábaim összegabalyodtak folyton, ezért iszonyatosan koncentráltam a lépésekre, mégse legyen már annyira kínos. Még számoltam is a ritmust, amit pedig általában mélységesen megvetek. Akkor hagytam ezt abba, amikor az egyik szám után odajött hozzám egy cigány bácsi, hogy miért vagyok olyan szomorú táncolás közben, és el kellett neki magyaráznom, hogy nem szomorú vagyok, csak rettenetesen koncentráltam.

Ekkor jött el szerencsére viszont az én időm, amikor a magyar és cigány táncok következtek. Itt meg mások botladoztak, hahaha. Erről Dani jóvoltából videó is készült, bár sajnos féloldalas.


Az utolsó tánc volt ez, egy cigánytánc, ekkor kiderült, hogy a cigány bácsi amúgy énekes, és ő énekelt. Ismertem, úgyhogy legalább a dallamot én is tudtam énekelni. Sajnos a címét viszont nem tudom, aki felismeri, kommentelje már be! Az Ando Drom is énekelte pl. A végén elkezdtem beszélgetni a bácsival, aki nagy örömömre megdicsért, hogy a végén már milyen jól táncoltam. Kaptam tőle névjegykártyát is, kiderült, hogy hozzánk sokkal közelebb, Kreuzbergben is szokott lenni hasonló táncház, lehet, hogy legközelebb elnézünk oda is. Útravalóul még külön számot is kaptam Welitschko bácsitól, egy állítólag nagyon híres bolgár dalt egy Annáról. Édes volt:)

Ma délután viszont a berlini dómba akartunk néhányan menni Bach Máté-passiójára, de sajnos nem volt már olcsó jegy, mire odaértünk. Megpróbálunk majd a jövő vasárnapi Húsvéti oratóriumra időben jegyet venni. Az amúgy is jót fog szerintem tenni a lelkemnek, nekem ugyanis aznap kell szavaznom...

Hazafelé, ha már kulturálódni nem tudtunk, legalább beültünk egy dönerre Nórival. Közben szólt valami szokásos borzalmas rádió. Beszélgettünk, de hirtelen egyszerre hallgattunk el, ugyanis megszólalt az általunk eddig Csonka Pici kiváló előadásában ismert Ding-ding-dong című szám. Utánanéztem, és az eredeti verziót volt szerencsénk hallani, amivel a holland Teach-In nevű együttes megnyerte 1975ben az Eurovíziós dalfesztivált. Igazán felemelő volt, Bach helyett is. Ne maradjon le róla senki, hallgatni itt lehet.

Holnap megyünk a csoportommal Drezdába, ez lesz az első hivatalos utunk. Igyekszem sokat fényképezni. Szerencsére sikerült magamnak időben szobatársat találnom egyébként, és így nem kell a kedves lakótársammal még a szobát is megosztani, az igazi dráma lenne. Tényleg, nem viccből mondom.