Búcsú az irodától

Jaj, de régen posztoltam már megint, elnézést kérek érte.

Elbúcsúztam az irodámtól, két hete pénteken hivatalosan. Akkor volt ugyanis utoljára bent a titkárnő, aki szabadságra ment, meg a képviselőm. Bár vele találkoztam még ma, de ez véletlenül jött össze. De egyébként is mindegy, mert mindenkinek akartam adni egy üveg bort, és az meg hülyén nézett volna ki, ha egyesével adom át az ajándékokat, különböző időpontokban. Nagyon aranyosak voltak, elmentünk együtt mindannyian ebédelni, a képviselőm meghívott minket, jó volt a hangulat is. Aztán még az elutazása előtt előkerült a rendelt (isteni) süti, és közben bort osztottam. A nők fehér tokajit kaptak, a férfiak vörös villányit. Véletlenül alakult így a borvidékekkel, de a férfiaknak vörös, nőknek fehér téren konzervatív vagyok.

A végleges búcsú persze nem ez volt, mert én még a múlt héten is dolgoztam. Na jó, be kellett járnom az irodába. De hétfőn már mondta az irodavezető, hogy elég, ha mi gyakornokok csak 10-4ig vagyunk bent, amúgy sincs sok munka. De végre be tudtam fejezni egy régebb óta húzódó feladatot, amit a végén még élveztem is. A képviselőm megy ősszel Afrikába (Kenya, Uganda, Etiópia), és ott kellett megnéznem, hogy milyen aktuális projektek futnak mezőgazdasági és megújuló energiák témakörben. Találtam nagyon menő cuccokat, a Gumimaci meg is dicsért érte.

És megkaptam az értékelésemet is, szerintem nagyon menő lett. Mondta Matthias (irodavezető), hogy ha lefordítom angolra, azt is aláíratja a képviselővel, mert hivatalosan csak németül kapnám meg. Ez nagyon rendes volt tőle, mert ha egyszer tényleg szükségem lesz erre a papírra, akkor nagyobb eséllyel fog angolul kelleni, mint németül.

Ezeken kívül pedig annyira nem volt munka, hogy csütörtök délután ebéd után megléptünk a Wannseehez strandolni. Matthias nem tudott jönni, mert neki még volt dolga, de hárman Martinnal meg Ninával, a gyakornoklánnyal nagyon jól szórakoztunk. 8ig pancsoltunk és napoztunk, aztán a Wannsee lounge-ban még betoltunk egy koktélt a lemenő nap sugaraiban. Igazán kellemes munkanap volt.

Péntek reggel pedig először voltam plenáris ülésen. 9től a Westerwelle beszélt a most zajló londoni Afganisztán-konferenciáról. Nagyon érdekes volt. Persze a plenáris mindenhol plenáris, meg tömegverekedés sem volt, de azért egyszer látni kellett azt is.
Végül ma volt a ténylegesen utolsó napom, de persze nem kellett semmit csinálnom igazából. Tegnap meg tegnapelőtt Bonnban voltunk, holnap meg utazom Sankelmarkba, szóval hogy be kellett ma mennem, igazából formaság volt csak. De jó volt, mert még pont Berlinben volt a képviselőm. A múlt héten Afganisztánban volt a többi FDP-s képviselővel a nemzetvédelmi bizottságból. Gondolom, a többieknek már elmesélte tegnap az egészet az irodában, de amikor meglátta, hogy a képeit nézegetem, odaült mellém és mesélt pár dolgot. Nyilván nem lehet mindent elmondani 10 percben, de akkor is nagyon érdekes volt. Ő ugyan soha nem harcolt, viszont tartalékos tiszt a német hadseregben, szóval tudja, miről beszél. Azt mondta, hogy állandó félelem az alaphangulat. Nem a katonák között persze, de másokon érezni lehet. NEm csoda, ha kizárólag páncélozott autókban közlekednek, méghozzá minimum százzal Kabul (kiválóan aszfaltozott...) utcáin, egyszerűen biztonsági okokból - el onnan minél hamarabb. Meg ami még nagyon érdekes volt, hogy azt mesélte, hogy az afgán földnél jobb minőségűt még életében nem látott. Csak a víz hiányzik, de azt is meg lehetne oldani kellő technikával és kellő technikai tudással. És ha megoldanák, termékeny mezőgazdaságot tudnának létrehozni, ami pedig nagyon sok problémát meg tudna oldani.

Jövő héten már ugyan nem kell dolgoznom, de azért egyszer még bemegyek a srácokkal ebédelni, valószínűleg csütörtökön, hogy rendesen elbúcsúzzunk. Igazán megkedveltem őket a végére, különösen Matthiast. Szerencsére érti az iróniát és még viccesnek is tartja, úgyhogy vele rendesen húztuk is egymást mindig. Kicsit azért hiányozni fognak, még elmondom nekik majd egy párszor nyomatékosan, hogy jöjjenek Magyarországra meglátogatni.