2010. július 22., csütörtök

Deutsche Welle, Bonn

Voltunk két napot Bonnban. Csak azért mentem el (csak azért nem betegedtem meg hirtelen indulás előtt), mert még sosem voltam ott, és a program egy délutánnyi szabadidővel kecsegtetett. Ebből nem lett semmi, mert az út 9 órán át tartott Berlinből Bonnba. Így gyakorlatilag az egész hétfői napot az agyonklimatizált buszban töltöttük. Megérkezés után nagy nehezen vacsi, aztán este végre tényleg volt szabadprogram.

Én szorgalmasan elolvastam előtte mindent, amit a Baedecker írt a városról, úgyhogy a csoport nagyjából az én útmutatásim alapján indult el várost nézni. Szerencsére közben kiderült, hogy többen is ismerik valamennyire a várost, nem tévedtünk el. Bár azért Bonn nem éppen egy metropolisz, nagyon messze nem tudtunk volna keveredni. Helyes kis város:
Beethoven szülőháza is itt van:
Ez pedig a régi kormányzati negyed, ami sajnos teljesen le van zárva. Nem mindenhol ilyen szép, míves kerítéssel, de hasonlóan szigorúan.
Az elnöknek még mindig van itt állandó rezidenciája. Szintén csak a kerítésen túlról lehet elkapni.
A nagy séta után visszafelé a Rajna-parton mentünk hazafelé. Szerencsére, mert a naplemente sok mindenért kárpótolt. Még beültünk egy helyre egy italra, hogy tovább gyönyörködhessünk a látványban.
Másnap volt csak az utunk igazi célja, a látogatás a Deutsche Wellénél. A DW egy rádió alapvetően, de van TV-adója meg internetes kiadása is. Egészen a régi kormányzati negyed mellett épült, pontosan a régi képviselői irodaház mellett, ami ez:
Örülök, hogy Berlinben lehettem, és nem a bonni parlamentben gyakornokoskodtam.
Körbevezettek minket az épületben, hosszasan mutogatták a honlapjukat, meg főleg a rádiózásról beszéltek nekünk. És hogy mennyi értelme volt ezért két nap alatt 18 órát buszoznunk Bonnba meg vissza? Csekély...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése