2010. március 21., vasárnap

Bolhapiac

Több napos betegeskedés után már nagyon untam magam itthon és mindenképpen ki akartam mozdulni. Olvastam, hogy vasárnaponként rendszeresen vannak bolhapiacok, és mivel a legközelebbi vasárnap, amikor Berlinben leszek, az egy hónap múlva lesz, ezért természetesen azonnal el akartam menni. Nem is csalódtam, igazi kincsekre sikerült lelnem. Az csak a baj, hogy megint esett az eső, remélem, most nem fáztam meg még jobban, mint egy hete a botanikus kertben, mert akkor megint maradhatok itthon.

Belátom, hogy nem túl bizalomgerjesztő az első kép standja, pedig ott vettem a legjobb dolgokat. Mielőtt megvettem volna, rohantam Daniékhoz, hogy azonnal jöjjenek vissza és nézzék meg, hogy az árus nem akar-e átverni, mert túl olcsó volt a kincs. Dani megállapította, hogy semmi trükk nincs, majd unott képpel visszarakta a pultra, és közölte az árussal, hogy 5 euróért nem kell. Végül kaptam kettőt 8ért, de én meg sem mertem szólalni, csak izgultam, hogy sikerüljön az alkudozás, mert addigra a vadászösztön már teljesen elhomályosította a látásomat (csak a kincseket fixíroztam) és semmi másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy nekem ez kell. Ezúton is köszönet Daninak :) Ez után vérszemet kaptam, viszont csak azokhoz a standokhoz mentem a vadászkörutam során, ahol kifejezetten kacatnak látszó dolgok voltak, ott lehetett a legjobbakat találni.
Előzetes reményeim szerint ezen a bolhapiacon mindent lehet kapni, és tényleg. Volt egy csomó kézműves pl kerámiákkal vagy ruhákkal, háztartási eszközök, de ezek nem érdekeltek. Volt kalapos persze, azt nosztalgiából fényképeztem. 3 éves koromból van egy kép egy párizsi hasonló piacról, ahogy rávetem magam egy kalaposstandra, és összevissza próbálok mindent. Azóta vonzanak az ilyen helyek, bár ezzel a maival azért nem voltam tökéletesen megelégedve.
Itt az eredeti, köszi Anya:)
Összességében viszont azt kell mondanom, hogy bolhapiac-fan lettem. A többiek sajnos ma már nem akartak elmenni a másik nagyobb helyre, mert túl sok pénzt költöttünk. Ami igaz is, na de ilyen kincsekért ez semmi sem volt!!! Az összeset nem mutatom meg, mert nem csak magamnak vadásztam, de íme egy válogatás:
Felül két, bohócsapkára emlékeztető ezüst gyertyatartó, középen egy bross (ez inkább bizsu, mint értékes darab), alul pedig az éremgyűjteményem legújabb darabjai (egy 1875ös és egy 1912es német birodalmi pfennig, egy drachma és egy régi peseta, mind 5 értékű). Ezekért igazán nem volt sok a 7.50 euró...

1 megjegyzés:

  1. Legközelebb léci ne hagyd ki a lehetőséget, és próbáld rekonstruálni a 3 éves Annát, küldöm a fotót:)

    VálaszTörlés