DDR múzeum

Ma délután elmentünk az egyik magyar lánnyal, Nórival a DDR múzeumba. Mindenkinek kötelező program, aki Berlinbe jön, zseniális múzeum. Nem csak kedvesen-viccesen van megcsinálva, hanem ráadásul még interaktív is, minden meg lehet fogdosni. Még a rendes és a szocialista kávébab közötti különbséget is. A kiállításnak eléggé az elején van egy Trabant, persze azt támadtuk le először. Be lehetett indítani (már ha sikerült), de eltartott egy darabig, mire megtaláltam a kulcs helyét. A kuplungot már nem találtam, a sebváltót sem - hiába, 2002ben tanultam vezetni egy Toyotán.Voltak tipikus DDR zenék is - mindennél súlyosabbak... A zene helyenként még rendben lenne, na de a szövegek! Csak a linkeket adom meg, lehet hallgatni. És nagyon remélem, hogy a megfelelő évtizedek ellenére Marci barátom nem ismeri ezeket a zenéket...

Puhdys-Wenn ein Mensch lebt (Ha egy ember él)

City - Am Fenster (Az ablaknál)

Renft - Rockballade vom kleinen Otto (Rockballada a kis Ottótól)

Udo Lindenberg - Sonderzug nach Pankow (Különvonat Pankow-ba)

Volt külön divatrészleg is:) Ezt különösen az ízlésrendőrség rajongóinak ajánlom, számomra is igazi kincsesbánya volt! Volt egy szekrény, telistele divatos ruhákkal, íme a legjobb összeállítások eredménye:

A Sandmännchenre tisztán emlékszem, 20 év távlatából is, kb olyan, mint nálunk a TV maci. Csak neki (a homokemberkének) kecskeszakálla van, helikopterrel érkezik, játszik a gyerekekkel, majd a végén valamilyen csillogó port fúj az arcukba, amitől elalszanak. Hmmm...

A múzeum után találtunk egy orosz boltot, ahol volt valami, ami nagyon hasonlított a túró rudira. Vettünk tesztelés céljából egy simát meg egy mogyorósat, az íze is hasonló volt a magyaréhoz, de azért nem volt az igazi...

(És szerencsére a mélyen vallásos amerikai csávó nem hívott ma, úgyhogy egyelőre megúsztam a misézést!)