A többi ösztöndíjas

Mostanra azért már kezdek megismerni pár embert, és ott lakom, ahol nagyjából mindenki más is. Sorházak, persze panel, de jó a közlekedés és tényleg minden ösztöndíjas együtt van, ami kb 110 embert jelent. 5 csoportba vagyunk beosztva, úgy, hogy az egy országból jövők ne legyenek együtt. Ahol több ember van egy országból, mint csoport, ott persze nem. Mi magyarok öten vagyunk pont, szóval csoportonként egy. Kicsit féltem előre a magyaroktól, külföldön azért általában nem szoktam keresni ezt a társaságot. De szerencsére nagyon kellemes csalódás volt a csapat, sokat is vagyunk együtt.

Ellentétben például a lakótársammal, a bosnyák lánnyal, aki szegény nem nagyon van a helyzet magaslatán. Aranyos meg kedves, de körülbelül ennyi a pozitívum, amit el tudok róla mondani. Igyekszem hipertoleránsnak lenni, azaz nem visszaszólni a hülye megjegyzéseire, amiket nem rosszindulatból tesz szerintem, csak egyszerűen nem érti, hogy miért kéne néha megválogatni a szavait. De most már gátlástalanul magamra csukom az szobám ajtaját, ha unom (ezt hamar szokott bekövetkezni), mert szegény egyfolytában beszél. Nem is nekem igazából, csak úgy beszél, kommentálgat, fecseg, de a legjobb szó mégiscsak az, hogy zsörtölődik. Mindenen.

A saját csoportom csak azért lényeges, mert az öt hónap alatt nem leszünk végig Berlinben, hanem hétszer mindenféle politikai alapítványok 3-4 napos tréningjein fogunk részt venni, szerte az országban. Illetve ebből egy Brüsszelben lesz. Szóval azért jó megismerni jobban a többieket, mert elég sok időt fogok velük együtt tölteni. Szerencsére nem csak olyanok vannak, mint a lakótársam, Seki, hanem teljesen normálisak is. Az eddigi kedvencem pl az örmény Andranik, aki igazából nem is örmény, hanem hegyi-karabahi. Valamelyik nap beültünk egy kávéra, ahol aztán 30 percben egy másik örmény sráccal összefoglalták nekem a kaukázusi helyzetet, Grúzia kivételével. A csoportom két orosz lánya is elég szimpatikus, az egyikük ráadásul Budapesten tanult az Andrássy egyetemen két évig, úgyhogy nagyon szeret velem Pestről "nosztalgiázni".

Általában elég laza a hangulat egyébként, így, hogy majdnem mindenki egy rakáson lakik. Az emberek egyfolytában átmászkálnak egymáshoz. Pl múlt szombaton volt az első nagyobb buli az egyik lánynál, de most szerdán meg az egyik román srácnak volt a szülinapja, és áthívott minket magához. Csoporttársam, és elvileg csak a csoportot hívta, de hát elterjedt a buli híre. Nem különösebben zavarta, mert az volt a szabály, hogy ha egy új lány megérkezik, akkor annyi puszit kell adnia Edinek, ahányadikként érkezett. Egészen 28ig, mert annyi éves lett Edi. Szerencsére csak kilencedikként érkeztem, az is megterhelő volt.

Ami viszont kifejezetten ijesztő és a bulin történt, az egy beszélgetésem volt egy amerikai sráccal. Arról beszélgettünk, hogy a különböző országokban mit jelent konzervatívnak vagy liberálisnak lenni. Mondta, hogy ő nagyon konzervatív (kaliforniai, tényleg nagyon konzervatív társadalmilag, és kicsit úgy néz ki, mint a saját kormányzója...). Mondtam, hogy nálunk Magyarországon biztosan inkább liberálisnak számítana, mert nagyon hevesen érvelt a szabad piac mellett, mindent hagyjunk a maga útján menni, ne avatkozzon be az állam stb. Azért sikerült a nyulat kiugrasztanom a bokorból, amikor mosolyogva rákérdeztem a melegházasságra. A gondolattól is felháborodott, én viszont nagyon jót szórakoztam. Ezután viszont sajnos rátértünk a vallás kérdéseire. Kiderült, hogy ő nagyon vallásos, rendszeresen jár is templomba, természetesen itt, Berlinben is. Annyit mondott, hogy egyszer régen öngyilkos akart lenni, és utána tért meg, abban, hogy rendbe jött, isten nagyon sokat segített neki. Jellemző volt az a mondata, hogy ő jobban tudja, hogy isten létezik, mint azt, hogy vele szemben állok, márpedig vele szemben állok. Az ember lánya meg mi mást tud mondani egy üveg finom rozé után egy kétméteres vadul térítő amerikainak, mint azt, hogy nem zárkózik el a témától, de nem vallásos? Hát, nem hitte el, szerinte a kulturális vonatkozásoknál sokkal több is van a kereszténységben. És mivel a múlt vasárnapi templom nem tetszett neki, most vasárnap egyenesen a dómba megy, menjek el vele, akkor megkapom a kultúrámat is. Nem volt mit tenni, kénytelen voltam megadni a számomat. Azt hiszem, sürgősen ki kéne találnom valami jó okot, hogy miért nem akarok vele misére menni...