Ezt is ki kellett már próbálnom

Évek óta rinyálok mindenkinek, hogy egyszer ki kéne próbálnom a karaokét, de nem merem. Jelentem, túl vagyok rajta. Tegnap egy kisebb csapattal elmentünk egy bárba, ahol kizárólag a karaokéról szólt minden. Elég sok nyelven voltak számok, szerencsére még vietnamiul és thai nyelven is. Mikor hívott az egyik lány délután, hogy akarunk-e velük menni, persze azonnal eszembe jutott, hogy kéne, de nem merem, de egyszer mégiscsak ki kéne próbálni, jó, de nem most és nem így, meg különben is. De aztán az is eszembe jutott, hogy amióta Berlinben vagyok, egyszer sem voltam még bulizni (se Anna, se Irina, Irina még mindig nem). Drezdában sokáig ücsörögtünk néha bárokban, de azért az nem ugyanaz.

Rábeszéltem Nórit és Danit is, hogy itt az alkalom, az előzetesen megbeszélt másik program helyett karaoke legyen. Előtte feljöttek hozzám, Dani valamilyen megmagyarázhatatlan okból vörösbort hozott, úgyhogy mi Nórival saciztunk. Csak a Mayer hiányzott ehhez. :)

Mikor mindenki választott a bárban számot, akkor derült ki számomra, hogy a többiek mind együtt énekelnek, csak én akartam egyedül (sokkterápia). Meg Tim (a nagyon vallásos amerikai srác), de ő egy kicsit tapasztaltabb ezen a téren, régóta énekel... Na, ekkor kezdtem el igazán félni. Ezen semmit sem segített a mindennél cukibb új ruhám sem, aminek beszerzésén előző nap spóroltam egy kis pénzt. Félelmem egyre jobban fokozódott, komolyan fontolgattam a lehetőséget, hogy eltűnök egy kis időre, pont, amikor én kerülnék sorra. Nyilván nem lett volna feltűnő.

Na de végül sorra kerültem, minden egyes porcikám reszketett. A DJ jófej volt, próbált megnyugtatni, meg rendelt egy nagy tapsot a közönségtől, hogy bátrabb legyek. Nem lettem, de ez a hangomon szerencsére nem hallatszott nagyon. Végül egész jó lett, a szám végére bele is jöttem, bár tény, hogy nem volt hosszú.

És persze a legfontosabb, hogy mit választottam. Nem akartam nehezet, mert annál nincs szánalmasabb, mint amikor valaki egy nehéz dalt választ, amit aztán hamisan vagy nem hamisan, de agyontrilláz. Csak azért, hogy bebizonyítsa, mennyire fasza énekes. Nagyon rájátszós. Na, szóval Beatles, We can work it out. Azért is, mert van egy sora ("Only time will tell if I am right or I am wrong"), amit először a tavalyi EP-választás előtt fedeztem fel igazán magamnak. A problémát most nem próbálnám meg feloldani... A lényeg, hogy nagyon szeretem a számot, ezért választottam.

A performanszról készült Daninak köszönhetően (ferde) videó is. Vicces, vicces, de azért ne felejtsük el, hogy ez volt az első kísérletem. Külön szeretném felhívni a figyelmet a videó első néhány másodpercében hallható beszélgetésre. Nóri megkérdezi, hogy mi van, ha én nem szeretném, hogy videóra vegye, mire Dani vidáman közli, hogy nem baj. ...

Most pedig már készen állok a régen megbeszélt ígéretek beváltására is. Ez azt jelenti, hogy Eszterrel el kell énekelnünk valami cuki chickflick betétdalát, és Andrissal a California dreaminget :)

Most már csak az ejtőernyőzésre kell rávennem magam, de ami késik, nem múlik :)