Néhányan valami speciális csoportos kedvezményes vonatjeggyel elmentünk megnézni a lengyel Stettin városkát. Vagy nevezzük Szczecinnek, mert különben Merker kollégától megint megkapom, hogy revizionista vagyok. De mindegy is, nem érte meg különösebben az utazás. A Dávid által ajánlott Zureket megkóstoltam, ami egy raguszerű leves, az jó volt. Meg az utolsó złotyijaimból vettem Zubrovkát, nyilván az is jó lesz.
A város alapvetően csúnya és nem túl sok a látnivaló sem. Persze, ezt is eléggé megviselte a háború meg a szocializmus, de akkor is. De láttam most már ezt is. A jó része a II. világháborús bunker volt, ahol kaptunk egy másfél órás vezetést. Ez kicsit megviselte a társaságot, nem csak a sokszor szándékos nyomasztás miatt, hanem mert a 3,5 m vastag betonfalak alatt-között kicsit hideg volt. A vezetés amúgy zseniális volt, tőle:
Penetráns akcentussal elmondta, hogy máj dzsörmen iz nát szogud ez máj inglis szo áj vil szpik inglis tuju. Ha ez igaz, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi, hogy vajon hogy beszélhet németül. De azért Andris idegenvezetésénél szerencsére kategóriákkal jobb volt, végül is a lényeget lehetett érteni. Érdemes megfigyelni a nő válláról lógó szerkezetet, ami egy magnó, amiről néha, ha megunta a magyarázást, (normális) angol ismertetőket játszott be. Volt ahhoz minden, légósziréna, szimulált sikoltozás, lélekrengető zene. Ezáltal viszont inkább száni lett a bemutató. Ami viszont érdekes volt, az az eredeti feliratok helyreállítása a bunker falán: "A rémhírek terjesztése hazaárulás!", "Őrizd meg a nyugalmadat!", "Minden bombázásnál gondolj arra, hogy ezt a háborút Hitler kezdte!", és az elmaradhatatlan "Tilos a dohányzás".
A bunker után még egy érdekeset láttunk, templomból kiáramló embereket. Majdnem mindegyiknek a kezében volt egy kis kosárka. Végül megkérdeztünk egy anyát a lányával, hogy mi az. Közös nyelven nem igazán beszéltünk, úgyhogy végül egy laza angol-német-lengyel-bolgár-magyar egyveleg végén megtudtuk, hogy ez egy húsvét szombati hagyomány, otthon összekészítenek egy kosarat mindenféle kajával, amit a pap megáld a templomban, és másnap meg lehet enni.
Utána csak rossz jött. Szar volt a kaja, amit ebédre ettünk, persze a Zureket kivéve. Aztán meg kellett persze kóstolni a szczecini vodkát is, amit kávéban kaptunk, kár volt érte. És még vizet is csak kínkeservesen tudtam fakasztani.
Aztán végre elindultunk hazafelé, amikor is megvettem a már említett Zubrovkát. Természetesen Sacit fogok belőle készíteni, és Mayer Dani egészségére fogok koccintani!
A város alapvetően csúnya és nem túl sok a látnivaló sem. Persze, ezt is eléggé megviselte a háború meg a szocializmus, de akkor is. De láttam most már ezt is. A jó része a II. világháborús bunker volt, ahol kaptunk egy másfél órás vezetést. Ez kicsit megviselte a társaságot, nem csak a sokszor szándékos nyomasztás miatt, hanem mert a 3,5 m vastag betonfalak alatt-között kicsit hideg volt. A vezetés amúgy zseniális volt, tőle:
Penetráns akcentussal elmondta, hogy máj dzsörmen iz nát szogud ez máj inglis szo áj vil szpik inglis tuju. Ha ez igaz, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi, hogy vajon hogy beszélhet németül. De azért Andris idegenvezetésénél szerencsére kategóriákkal jobb volt, végül is a lényeget lehetett érteni. Érdemes megfigyelni a nő válláról lógó szerkezetet, ami egy magnó, amiről néha, ha megunta a magyarázást, (normális) angol ismertetőket játszott be. Volt ahhoz minden, légósziréna, szimulált sikoltozás, lélekrengető zene. Ezáltal viszont inkább száni lett a bemutató. Ami viszont érdekes volt, az az eredeti feliratok helyreállítása a bunker falán: "A rémhírek terjesztése hazaárulás!", "Őrizd meg a nyugalmadat!", "Minden bombázásnál gondolj arra, hogy ezt a háborút Hitler kezdte!", és az elmaradhatatlan "Tilos a dohányzás".
A bunker után még egy érdekeset láttunk, templomból kiáramló embereket. Majdnem mindegyiknek a kezében volt egy kis kosárka. Végül megkérdeztünk egy anyát a lányával, hogy mi az. Közös nyelven nem igazán beszéltünk, úgyhogy végül egy laza angol-német-lengyel-bolgár-magyar egyveleg végén megtudtuk, hogy ez egy húsvét szombati hagyomány, otthon összekészítenek egy kosarat mindenféle kajával, amit a pap megáld a templomban, és másnap meg lehet enni.
Utána csak rossz jött. Szar volt a kaja, amit ebédre ettünk, persze a Zureket kivéve. Aztán meg kellett persze kóstolni a szczecini vodkát is, amit kávéban kaptunk, kár volt érte. És még vizet is csak kínkeservesen tudtam fakasztani.
Aztán végre elindultunk hazafelé, amikor is megvettem a már említett Zubrovkát. Természetesen Sacit fogok belőle készíteni, és Mayer Dani egészségére fogok koccintani!
oh köszönöm, nagyon aranyos a Cin! :) és milyen kis helyes még abban a zöld sisakban is :)
VálaszTörlés