Berlinben minden van. Különösen érzékletes ez Kreuzbergtől 5 percre, ahol lakom. Két hónap után meg vagyok arról győződve, hogy ami nincs Kreuzbergben, az nem is létezik. Így van ez természetesen a különféle nemzetek (gyors)éttermeivel is. Még berlini tartózkodásunk elején elhatároztuk, hogy minden héten egyszer valami más nemzetközi helyen fogunk enni. Ezt képtelenség betartani, mert sajnos túl nagy a választék, és az árak sem túl magasak. Persze nem nagy éttermekbe ülünk be, azt nem tudnánk megfizetni. Van bőven más. Természetesen minden alkalommal készítettem fényképet, hogy csorogjon a nyálatok nektek is!
Mi mással lehetne kezdeni, mint egy igazi Berliner Currywursttal? A kolbász semmi extra, a ketchup szintén nem, amit rányomnak, viszont jól megszórják curryporral. Általában sült krumplival eszik, nekem zsömlével is bőven sok volt. Helyszín: Ostbahnhof (de egyébként kb minden harmadik méteren van rá lehetőség a városban.
Indiait nem Kreuzbergben ettünk, mert Anya ajánlott máshol egy jó helyet. Italnak a furcsa és kimondhatatlan nevű kaja mellé elengedhetetlen a mangó lassi. A főételt mindenkinek külön hozzák ki egy kisebb tálban, de a rizst egy nagyban hozták mindenkinek. Ha elfogyott, lehetett újabb adagot kérni. Helyszín: Oranienburger strasse, zsinagóga mellett.
Messze a legeslegjobb felfedezésünk a szusizó. 12 és 22:30 között féláron lehet kapni minden szusit, tehát gyakorlatilag lehetetlen úgy odamenni, hogy ne tudnánk néhány euróból degeszre zabálni magunkat. A néhány azt jelenti, hogy a maximum, amit eddig fizettem, az 5 euró volt, de abban ital is volt, és annyi makit ettem, hogy a végén szégyenszemre majdnem ott kellett hagynom egyet, de legyűrtem. Egy papírkára kell felírni a kért étel számát, ez nyilván a japán szakácsoknak is, meg a vevőknek is egyszerűbb, nem pazarolják egymás idejét a nyelvtörők gyakorlásával. A kaja sokkal olcsóbb, mint otthon bárhol, és a szemünk láttára csinálják meg, villámsebességgel. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka.
A videó sajnos ferde, akkor még nem tudtam kezelni a telefonomat eléggé. Az viszont a szusik elkészítése mellett látszik rajta, hogy a szakácsok nem voltak túl lelkesek, amikor észrevették, hogy videózok.
A kínai gyorsétterem nem olyan, mint otthon, de azért a minőségtől itt sem kellett hanyatt vágódni. Legalább a tálalásra jobban odafigyelnek. Csípős-savanyú levest ettem és sült csirkét tésztával meg édes-savanyú mártással. A China Box egy étteremlánc, belül mindennél giccsesebb, arról sajnos nem csináltam képet. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka.
Nem csak ázsiai kaják vannak természetesen, bár azok azért kevésbé egzotikusak. Olasz éttermet is ki kellett próbálnunk. A csodálatos nevű Piccola Romanticában gorgonzolás gnocchit ettem, megérte. A pizza ruccolás, Dani és Wiebke ették, szintén igen jó volt. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka (a világ közepe, mint látjátok).
Szintén kimagasló volt a thai étterem. A pincér is egy külön élmény volt, úgy tűnt, kifejezetten élvezi, hogy tanáccsal láthat el minket az ételválasztásnál, pedig nyilván elmondta már párszor a mondókáját. Még azt is elmesélte utána, hogy ő már 40 éve Kreuzbergben él, ahol minden változik folyamatosan, így azt gondolja, hogy neki is tartania kell a ritmust, pörögni kell, felzárkózni. Az első képen hátulról látható a fickó. Hússal töltött tasakok voltak a levesben meg egy csomó zöldség, a főétel megint megjegyezhetetlen volt, de nagy rajongója lettem általa a zöld currynek. A harmadik képen az én tálam mögött Wiebke vörös curryje van, szintén nagyon jó cucc. Helyszín: Skalitzerstrasse 95.
Folyt.köv.
Csámm.
Mi mással lehetne kezdeni, mint egy igazi Berliner Currywursttal? A kolbász semmi extra, a ketchup szintén nem, amit rányomnak, viszont jól megszórják curryporral. Általában sült krumplival eszik, nekem zsömlével is bőven sok volt. Helyszín: Ostbahnhof (de egyébként kb minden harmadik méteren van rá lehetőség a városban.
Indiait nem Kreuzbergben ettünk, mert Anya ajánlott máshol egy jó helyet. Italnak a furcsa és kimondhatatlan nevű kaja mellé elengedhetetlen a mangó lassi. A főételt mindenkinek külön hozzák ki egy kisebb tálban, de a rizst egy nagyban hozták mindenkinek. Ha elfogyott, lehetett újabb adagot kérni. Helyszín: Oranienburger strasse, zsinagóga mellett.
Messze a legeslegjobb felfedezésünk a szusizó. 12 és 22:30 között féláron lehet kapni minden szusit, tehát gyakorlatilag lehetetlen úgy odamenni, hogy ne tudnánk néhány euróból degeszre zabálni magunkat. A néhány azt jelenti, hogy a maximum, amit eddig fizettem, az 5 euró volt, de abban ital is volt, és annyi makit ettem, hogy a végén szégyenszemre majdnem ott kellett hagynom egyet, de legyűrtem. Egy papírkára kell felírni a kért étel számát, ez nyilván a japán szakácsoknak is, meg a vevőknek is egyszerűbb, nem pazarolják egymás idejét a nyelvtörők gyakorlásával. A kaja sokkal olcsóbb, mint otthon bárhol, és a szemünk láttára csinálják meg, villámsebességgel. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka.
A videó sajnos ferde, akkor még nem tudtam kezelni a telefonomat eléggé. Az viszont a szusik elkészítése mellett látszik rajta, hogy a szakácsok nem voltak túl lelkesek, amikor észrevették, hogy videózok.
A kínai gyorsétterem nem olyan, mint otthon, de azért a minőségtől itt sem kellett hanyatt vágódni. Legalább a tálalásra jobban odafigyelnek. Csípős-savanyú levest ettem és sült csirkét tésztával meg édes-savanyú mártással. A China Box egy étteremlánc, belül mindennél giccsesebb, arról sajnos nem csináltam képet. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka.
Nem csak ázsiai kaják vannak természetesen, bár azok azért kevésbé egzotikusak. Olasz éttermet is ki kellett próbálnunk. A csodálatos nevű Piccola Romanticában gorgonzolás gnocchit ettem, megérte. A pizza ruccolás, Dani és Wiebke ették, szintén igen jó volt. Helyszín: Oranienstrasse és Adalbertstrasse sarka (a világ közepe, mint látjátok).
Szintén kimagasló volt a thai étterem. A pincér is egy külön élmény volt, úgy tűnt, kifejezetten élvezi, hogy tanáccsal láthat el minket az ételválasztásnál, pedig nyilván elmondta már párszor a mondókáját. Még azt is elmesélte utána, hogy ő már 40 éve Kreuzbergben él, ahol minden változik folyamatosan, így azt gondolja, hogy neki is tartania kell a ritmust, pörögni kell, felzárkózni. Az első képen hátulról látható a fickó. Hússal töltött tasakok voltak a levesben meg egy csomó zöldség, a főétel megint megjegyezhetetlen volt, de nagy rajongója lettem általa a zöld currynek. A harmadik képen az én tálam mögött Wiebke vörös curryje van, szintén nagyon jó cucc. Helyszín: Skalitzerstrasse 95.
Folyt.köv.Csámm.
Teljesen autentikus német koszt :)
VálaszTörlésA török vonalat hiányolom még egy kicsit, ha jól tudom még valami falafel-múzeum is van a városban! :)
Lesz természetesen folytatás törökkel, arabbal, meg hát nem sokára megyek Bajorországba, csak kapok ott valami tisztességeset is!
VálaszTörlésSzuper, kiváncsian várom a fejleményeket. Állítólag Berlinben vannak a legjobb európai arab kajáldák.
VálaszTörlésMondjuk ismerek egy japán lányt aki Berlinben tanul, tavaly volt egy hetet Magyarországon aminek egy részét együtt töltöttük, és azt monda, hogy a konyha sem a japánhoz, sem a németországihoz (beleértve a nemzetközit is) nem fogható, ráadásul ezt ránk nézve pozitívan értette. Meg is tanítottuk pincepörköltet főzni. :)