Feltámadás, szavazás, Bach

Túl vagyok rajta, leszavaztam. Nem volt egyszerű a döntés, de legalább most azt érzem, hogy tükörbe tudok nézni. Nekem ez volt a legfontosabb. A reggelem egy családi reggelivel indult a bátyáméknál, volt a terülj-terülj asztalkámon mindenféle jó.
A hosszúra nyúlt reggeli után kezdődött a nap lényegi része, elmentünk a követségre. Jó magyar szokás szerint rögtön a bejáratban lehelózott minket egy nyikhaj, de láthatóan nagyon örült, hogy szavazni jöttünk. Mint ahogy egyébként a bizottság, de még a biztonsági őr bácsi is. Egyesével mentünk be a terembe, ami azért húzódott sokáig, mert nem volt olyan egyszerű szavazni, mint otthon. Megkaptuk a saját választókörzetünk szavazólapjait, amit lezárt kis borítékba kellett tenni, majd azt egy adatainkkal kitöltött papírral együtt egy nagy borítékba beletenni, és még azt is alá kellett írni a ragasztásnál. Szóval megdolgoztunk a szavazatunkért, azt biztos. Maga a szavazófüle nagyon félelmetes volt, egy sötét doboz volt, amiben csak egy kicsi olvasólámpa világított. Kiváló díszlet...
Pest megye 10. vk listás szavazólap, még kitöltetlenül.A szavazólapjaimat tartalmazó kis boríték.
És hogy kire szavaztam végül? Mint mondtam, nem volt egyszerű a döntés. Nagyon nem. Sokáig érvénytelenül akartam szavazni, de annak tényleg semmi értelme nincsen. Mindig el voltam eddig kényeztetve, teljesen egyértelmű volt mindig, hogy kire fogok szavazni, de most ez nem ment. Nem akartam a Fideszre szavazni, és nem azért, mert azt gondolom, hogy Orbán Viktor maga a sátán, hanem mert nem szeretem a Fideszt, kész. A szocikra szintén nem, abból elég volt, köszönjük szépen. Az LMP-re azért nem akartam szavazni, mert nem vagyok hajlandó egy helyenként naív, helyenként álnaív pártra szavazni, akik pl nem értik hogy a nagy pártok miért gyűjtenek több cédulát, mint amennyi minimálisan kell. Meg ugye antikapitalisták. Maradt kb az MDF, amit szintén nem szeretek, de legalább már nem maradt belőle sok, annyi embert kizártak belőle. Viszont ott van hazánk és a liberalizmus két megmentője az országos lista első 10 helyének egyikén. De jó lenne, ha lenne egy kis párt a parlamentben. Na, ez volt az érvelésem.

De emellett sajnos ott volt még az egyéni szavazat is, ahol megint ki kellett találnom valamit, mert nem volt MDF-es jelölt (biztos kizárták a régit vagy kilépett tüntetőleg Bokros miatt). Biztos vagyok benne, hogy úgyis a Fideszes fog nyerni, és végül rá szavaztam. Egyrészt, mert a többieknek még töredékszavazatot sem szerettem volna adni, másrészt meg nem szeretnék második fordulót. Szépen nyerje meg a kiváló operaénekes úr elsőre a mandátumot, és ne legyen még egy környi szenvedés a Jobbikossal, aki úgyis továbbjutna. Legalább tudok tükörbe nézni. Bár ha valaki mondjuk pár éve azt mondja nekem, hogy 2010 tavaszán így fogok szavazni, nem nagyon hittem volna el...

Büszke viszont nem vagyok erre egyáltalán. Szerencsére már jó előre kitaláltam, hogy elmegyek koncertre, amit meg is tettem, a berlini Dómban hallgattuk meg este Bach Húsvéti oratóriumát és Mozart Koronázási miséjét. Fantasztikus élmény volt, tényleg jót tett a sebzett kis lelkemnek. Külön szeretném kiemelni a szoprán szólistát, fogalmam sincs, mennyire ismert Stephanie Petitlaurent, de akinek alkalma van rá, hallgassa meg. A következő klipet, amely tétel nekem a legjobban tetszett, azoknak küldöm, akiknek szintén szükségük lesz rá a jövő héten.


A mai nap után meg mi mást mondhatnék?

Agnus dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis, dona nobis pacem.