Bajorország, 1.nap

Szerencsére nem Nürnberg felé ment a hamufelhő, úgyhogy nagy vidáman útra is kelhettem a hajnali 7kor induló géppel. Ilyenkor nem szoktam tudni aludni, ez most is így volt, kb két órányi nettó alvással indultam neki a nagyon hosszúnak ígérkező napnak. Mikor megérkeztem Nürnbergbe, már várt a képviselőm helyi irodavezetője, Cordula. Ő volt végig a vezetőm a körzetlátogatás alatt. Még vártunk másfél órát a nap díszvendégére, az FDP agrárpolitikus EP-képviselőjére, Britta Reimersre. Ő az egész nap folyamán sem kedvesebb, sem sokkal szimpatikusabb nem lett, de nem is az én vendégem volt szerencsére.

Legelső programként elmentünk meglátogatni egy biogáz-erőművet, amit a képviselőm egy barátja üzemeltet. Előtte azonban még megnéztük a teheneit. Az nagyon vicces volt, mert sétált elöl a két politikus plusz a gazda, mi meg Cordulával (aki saját bevallása szerint még soha életében nem volt istállóban) vadul elkezdtük fényképezni a mindennél viccesebb teheneket. A többiek nem nagyon értették, mi olyan érdekes rajtuk, hármuknak összesen több száz van belőlük. Mi viszont az Esprit táskáinkkal nagyon élveztük a "valódi természetet". Ízelítő képek:

Itt még időben elkaptam a kezemet.

Itt már sajnos nem... Közben egy másik alattomos tehén meg a táskámat próbálta megcsócsálni, de azt már nem hagytam.

A kedvenc bocim. Hát nem cuki?

Az istálló tüzetes végigtanulmányozása után következett a tényleges cél, a biogáz-erőmű. Én úgy képzeltem el a dolgot, hogy van egy baromi nagy építmény, pörög-forog benne a sok repce meg zellergumó, és a végén kijön a metán. Mindez persze üvegfalak mögött, hogy rendesen lehessen is látni mindent. Ehhez képest minden a föld alatt van a motort kivéve.

Ami elég hangos, de csak bent, pár méterre onnan már csak zümmögést lehet hallani. Maga az erőmű vegyesen működik állati és növényi eredetű hulladékkal. Repce valóban kerül a darálóba, de az istállóból a "folyékony trágyát" is ide vezetik. Szag nincs. Az erőművel pedig nem csak áramot nyernek, hanem a falu egy jelentős részének a fűtését is ezzel oldják meg. Egy másik részét egy fahulladék-erőművel, amit szintén megnéztünk. Kb hasonlóan nézett ki, csak nem istálló volt mellette, hanem fáskamra. Az erőművekre persze pályáztak az EU-nál, de alapvetően a parasztgazdák dobták össze. Nagyon modern minden, szerintem elég menő, lehetne példát venni.

Az erőművek után délután meglátogattunk egy közeli faluban egy agrárfőiskolát. Nagyon jó híre van, külföldről is jönnek ide sokan tanulni. Hatalmas a területe, az iskola mellett vannak közvetlenül az istállók és minden egyéb mezőgazdasági épület is. Ilyenek:
Teheneket megint láttunk, sőt, még egy díjnyertes merinói birkát is. A nyájból valamelyik az volt, közelebb sajnos nem tudtam menni a kerítés miatt.

Ez csak egy közönséges bari volt, de olyan okosan nézett, hogy muszáj volt lefényképeznem:

A terep után visszamentünk a választókörzet központjába, Ansbachba, ahol este a párttagoknak és egyéb érdeklődőknek tartott előadást Britta Reimers. Előtte viszont a helyi FDP ülésezett. Nem hittem a fülemnek. Mintha csak egy SZDSZ-gyűlésen lettem volna a régi szép időkben. "Gyerekek, egészségügy!", "Nem kéne nyomatni ezt az adócsökkentést, nem hiszi el nekünk senki, magunk sem hisszük el!", "Most össze kell fognunk, ki kell állnunk Guido (Gábor) mellett, nem most van a helye a kibeszélésnek!", stb stb stb. A legnagyobb vita persze a vasárnapi észak-rajna-vesztfáliai választások miatt volt, ahol ugyan az előzőnél eggyel több mandátumot szerzett a párt, viszont a szeptemberi országos választásokhoz képest a szavazóik felét elvesztették. A CDU még nagyobbat bukott, vége az addigi helyi koalíciónak.

Utána jött az agárpolitikai beszélgetés. Voltak érdekes részei, tényleg, de akkorra már nagyon késő volt és nagyon fáradt voltam, szóval így néztem ki:

Pedig ennyire azért nem untam a dolgot...

Ansbachból kb egy óra volt még eljutni Heßdorfba, ahol Corduláék laknak, és ahol aludtam aznap este. Cordula visszavitte az EP-képviselőt a nürnbergi reptérhez, engem meg a férje vitt haza. Aki valóban a bajor parlament FDP-s alelnöke. Elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt Bajorországban az FDP másfél százalék körül vegetált, két éve pedig a kemény munka meghozta a gyümölcsét, mert végre megint bekerültek a parlamentbe, sőt, koalíciós partnerei lettek a CSU-nak.

Végre vége volt a hosszú napnak, már az ájulás kerülgetett.

(A hivatalos beszámoló a honlapon itt érhető el. Az első és a harmadik képet én csináltam.)