Bajorország, 2.nap

A második napot az ansbachi irodában kezdtük. Maga a választókörzet, aminek Ansbach a központja, egyébként elég nagy. Egy-egy falu között akár fél órákat is kell autózni, és elég sok falu van. Mint a tegnapi posztba írtam, pl az, ahol az irodavezető lakik, egy órányira van Ansbachtól. A képviselőm egyébként nem csak bundestagképviselő, hanem a falujának, Dietenhofennek a polgármester-helyettese is. A falu igazából nem egy, hanem (ha jól emlékszem) 27 különböző településecskéből áll, csak közös az önkormányzat. Összesen van így kb 5600 lakos. A képviselőmnek délután a Görögország miatti rendkívüli frakcióülés miatt vissza kellett mennie Berlinbe, úgyhogy nem ő vezetett végig az önkormányzat épületében, hanem a polgármester és a hivatalvezető. A polgármester egyébként a következő választásokkor nem indul újra, azt gondolta, 30 év elég egy falu élén, még a végén szobrot kapna. Íme Dietenhofen címere:

Az egyik irodában van ez az óra, a felirat azt mondja, hogy "Bajorországban máshogy járnak az órák". Hogy ez arra akar-e utalni, hogy a bajorok mások, mint a többi német, vagy ezzel a frankok akarják-e magukat megkülönböztetni a bajoroktól, az örök rejtély marad. Mindenesetre vicces a fordított óra. A többi épületdíszben sem voltak túl konzervatívok, az egész önkormányzat helyi művészek modern alkotásaival van tele.

Ez pont nem az, de érdekes. Minden évben van egy faluünnep, amit a templom felavatásának évfordulóján tartanak. Ez a legtöbb bajor faluban hagyomány. Ilyenkor a legények (néhol még a hajadon leányok is) összegyűlnek és feldíszítenek valami májusfához hasonlót. A szeletkét mindenki aláírja, és ajándékoznak egyet minden nevezetes épületbe, jelen esetben a polgármesternek az önkormányzatba. A nap persze hatalmas tivornyában végződik.

A lényege a dietenhofeni látogatásomnak az volt, hogy este összeült az önkormányzat, és hogy olyan is lássak. Nagyon édesek voltak, a polgármester be is mutatott az ülés előtt, mint valami kuriózumot és még meg is tapsoltak. Sajnos nem tudtam végig maradni, mert csak az első óra volt nyilvános, utána személyi kérdésekről volt szó, ezért zárt ülést rendeltek el. Volt szó mindenféle szabályzatok módosításáról, de a két kedvenc történetemet leírom, kis színesek. Az első a bajor sajtót is megjárta. Van a falunak egy nagyon modern katolikus temploma, ami az épülésekor természetesen nagy vitákat váltott ki, de már beletörődtek az emberek. Most viszont egy művész Jézus-szobrát is felállították előtte, amin a Megváltó történetesen meztelen. Egy pihentagyú pedig telekürtölte az összes újságot azzal, hogy a mostani helyzetben a katolikus egyháznak nem kéne meztelen férfiszobrokat állítani a templomaik elé. A közgyűlés persze hallani sem akar a szobor eltávolításáról, a válaszuk egyszerűen annyi volt, hogy a művész szabadsága, hogy hogyan ábrázolja az alakjait. Korrekt. Az ominózus templom és a szobor:
A másik kedves történet a falu megözvegyült hattyúlányáról szól. A hattyúfiút ugyanis elütötte egy autó, és a falubeliek aggódnak, hogy szegény hattyúlány most egyedül maradt, és ez nem jó így. A polgármester beszámolt róla, hogy a nürnbergi állatkertnél érdeklődött, akik azt mondták, hogy a hattyúk egy életre elkötelezik magukat, tehát még rosszabbat is tesznek a hattyúlánynak egy új hattyúfiúval, mert azt betolakodónak fogja venni, nem jövendőbelinek. Majd csendben hozzátette, hogy a falu jobban tenné, ha inkább a megözvegyült emberekkel foglalkozna, hogy ők ne legyenek egyedül. Szintén korrekt. A hattyúlány:
A nyílt ülés végeztével elindultam sétálni a faluba, hogy csináljak néhány képet a nevezetességekről. Nagyjából sikerült, viszont elkezdett közben esni az eső. Egy darabig még vártam egy fa alatt, de a felhők egyre feketébbek lettek és jobbnak láttam visszamenni a szállásra. (Mert végül nem a képviselőmnél aludtam, hanem a helyi fogadóban.) Két percre rá, hogy megérkeztem a szobába, iszonyatos jégeső kezdődött. A végén már vagy 3 cm átmérőjű jégdarabok zuhogtak, a helyiek azt mondják, hogy 20 éve nem volt ilyen. Egy villám bele is csapott valami épületbe, ami kigyulladt, de szerencsére senki sem sérült meg. A képviselőm mondta, hogy amikor megszólalt a tűzjelző sziréna, a közgyűlés 6 tagja azonnal felpattant, mert ők önkéntes tűzoltók. A többség éppen csak megmaradt utána.
Ennyit arról, hogy májusi eső aranyat ér.