Bajorország, 3.nap

Reggelre már eltakarították nagyjából az előző esti jégeső maradványait, de a károkat nem lehetett. Ebben az évben eleve hideg van, és most még a jégeső is, nem lesz jó az idei termés. A képviselőm mondta, hogy a jég mind a 30 gyümölcsfájáról leverte a virágokat, és ő még jobban járt, mert van más bevételi forrása is...

Cordula értem jött Dietenhofenbe és visszamentünk az ansbachi irodába, majd onnan megtekintettük a választókörzet másik nevezetesebb városát, Rothenburgot. Tényleg érdemes volt, aranyos kis város, középkori óvárossal, az egész a világörökség része. Nekem a legjobban a cégérek tetszettek. A világörökség miatt sem lehet akármit kiaggatni az épületekre, de tényleg próbálták helyesen megoldani. Ez egy egyszerű szálloda cégére:

A piactér/főtér a városházával:

A világörökség mellett Rothenburg még az állandó karácsonyi boltjai miatt is nevezetes. Több bolt is van, nem csak egy, és ezek szerint megéri egész évben üzemeltetni őket. Sikerült egyet fényképeznem, de csak azért, mert akkor még nem tudtam, hogy ezt szigorúan tilos, és már pont megvolt a kép, amikor rámszólt egy eladó, hogy ne tegyem többet. Valószínűleg azért is tilos, mert nagyon sok a japán és egyéb ázsiai turista és félnek a hamisítástól.

A hangulat elég furcsa volt, mert egyrészt ott voltunk egy roskadásig karácsonyt árasztó bolt kellős közepén, másrészt meg május közepe volt. Az egyetlen, ami passzolt, hogy baromi hideg volt. Egy kis terítőnek végül nem bírtam ellenállni, azzal a felkiáltással, hogy egy kis giccs még senkinek sem ártott. Majd lehet benne gyönyörködni decemberben nálam.

Ez a kocsi az egyik karácsonyi bolt előtt állt.

Délután visszamentünk az irodába, mert jött az ansbachi FDP elnöksége. Na, az szép társaság volt. A 40ezres városnak csak 19 tagja van, női egy sem, magyarázat erre viszont rengeteg. A négy fős elnökség állt egy apából, aki kísértetiesen hasonlított Csukás Istvánra, de összevissza beszélt mindenféle hülyeséget. A fia ehhez bőszen bólogatott mindig. Ott volt még egy nagyon öreg fickó, aki szerintem nem sokat hallott a beszélgetésből, én meg nem igazán értettem, hogy ő néha mit mond. A negyedik pedig egy olyan minden lében kanál fickó volt, aki folyamatosan magyarázott, és közben idegesen matatott mindennel, ami a kezébe került. Kb úgy mozgott, mint ha Marci nagy, heves mozdulatait ötvöznénk Liba dohányzómozdulatával, bocs, fiúk:)

Az elnökség csak nem akart hazamenni, de végül nagy nehezen sikerült kirúgni őket. Így is volt 10, mire hazaértünk. Akkor még Cordula nekiállt vacsorát főzni. Spárgaszezon van, természetesen spárgát ettünk, hollandaise szósszal, hozzá vajas főtt krumpli volt és mindenféle nürnbergi meg frank kolbász. Csámm volt.