Az a szerencse ért ma, hogy be sem kellett tennem a lábamat az irodába, ugyanis egész nap különböző rendezvényeken voltam. Martin, a mezőgazdasági bizottságért felelős kolléga el akart küldeni egy biogázról szóló egész napos konferenciára, én meg persze örömmel mondtam igent, mert nem kell akkor bemennem se az irodába, se az elmondhatatlanul unalmas bizottsági ülésre. És egyébként, bármilyen meglepő, igenis van rosszabb az agrárpolitikánál: pl az élelmezési és a fogyasztóvédelmi is ilyen. Aki nem hiszi, üljön be egy bizottsági ülésre (halál). Na de szerencsére reggel még egy másik, előre kinézett rendezvényre is el akartam menni, és csak délután a biogázos cuccra, ami nem bizonyult annyira jónak.
A délelőtti rendezvényt a berlini kazah nagykövetség szervezte, a téma a korrupció elleni küzdelem volt, és elvileg az, hogy ez hogyan segíti elő a gazdasági fejlődést, de erről végül egyáltalán nem volt szó. Egy ötcsillagos szállodába, a Moszkva szalonba (haha) volt meghirdetve a rendezvény, egy nagy előadóteremre számítottam és egy kerekasztal-beszélgetésre. Ezért igencsak meglepődtem, amikor (hála a jó égnek nulla késéssel) belibbentem a terembe, ahol rögtön kiderült, hogy ez egy elég szűkkörű esemény, és igencsak protokolláris. Téglalap alakban voltak rendezve az asztalok, mindenhol névtábla, 6féle ital, fogicsomi. Kicsit meglepődve fordultam oda egy fickóhoz, aki előtte üdvözölt, hogy ő szervező-e, hátha megmondja kínos kérdezgetés nélkül is, hogy most mégis mit csináljak. Mikor megtudta, hogy Herr Erdel mellett dolgozom, azonnal széles vigyor terült szét az arcán, hogy ő mennyire kedveli a képviselő urat, majd előkapta az én névtáblámat (nagyon menő), amit nem mertem egyébként lefényképezni, elég ciki lett volna (tudom, nem menő). Ekkor jutott eszembe, hogy a képviselőm a német-kazah parlamenti bizottság prominens tagja, szóval nyilván ezért hívták meg egy ennyire szűkkörű rendezvényre... A szervező tényleg annyira fontosnak tarthatta Herr Erdelt, hogy megjegyezte az én nevemet is, és a végén nem akart elengedni, mindenképpen be akart tuszkolni a terembe, ahol a fogadás volt.
A legfőbb vendég a kazah korrupcióellenes hivatal elnöke volt, és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Pl, hogy létrehoztak egy e-government portált, ami elég rendesen működik is. Ezen pedig minden minisztertől és egyéb magas beosztású állami vezetőtől megkövetelik, hogy hivatali blogot vezessen. Nem magánéleti dolgokról persze. A hivatal elnöke elmondta, hogy ő rendszeresen beszámol a munkájáról és itt tette közzé a vagyonbevallását is, ami, ha jól értettem, nem kötelező egyébként. A köztisztviselők bérét minden évben emelik, de kifejezetten a korrupcióellenes kampány nevében, idén pl 25%-kal, de ez kiugró volt. Ha belegondolok, hogy otthon ebből micsoda álszent felháborodás lenne... Még egy érdekesség az volt, hogy akit egyszer elítélnek korrupcióért, soha többet nem vállalhat állami hivatalt, semmilyet. Ezen a németek is eléggé meglepődtek, de igazából mindenkinek szimpatikus volt.
Az igazgató még elviccelődött azon a paradox helyzeten a végén, hogy ha sok korrupciós ügyet lepleznek le, akkor korrupt országnak mondják őket, ha pedig egyet sem, akkor nem számítanának egyáltalán korruptnak. Egy Transparencys fickó aztán megnyugtatta a hallgatóságot, hogy nem úgy van az, huhh:)
Na és aztán át kellett mennem a biogáz-konferenciára. Egyszerűen mindennél unalmasabb volt. Nem értettem szinte semmit. Iszonyatosan komplex téma, még úgy is, hogy a héten egy csomó tanulmányt meg cikket olvastam, hogy értsem majd az előadásokat. Sokszor sajnos a némettudásom sem volt elég, bár abban sem vagyok egészen biztos, hogy ha magyarul beszéltek volna, akkor jobban megértem. Ott ültem több, mint 3 órán keresztül, igazából teljesen feleslegesen. Ja nem, mert a szünetben ittam kávét, meg sok narancslevet és ettem sütit.
Annyira nem volt finom, de ez volt a konferencia legizgalmasabb része. Meg a következő asztaldísz, amit nem tudok mire vélni.
Biztos azért tették zselékockák közé a rózsafejeket, hogy ne száradjanak el, de szerintem ennél kevésbé gusztustalanul is meg lehetett volna oldani. De a lényeg, hogy valahogy túléltem a délutánt is, és nem kellett bemennem az irodába. Hazafelé sétálgattam kicsit a környéken, és a Kottbusser Tornál lévő török zöldséges most már hivatalosan is a kedvenc zöldségesemnek számít. Pár napja vettünk nála 4 nagyon érett ananászt 1 euróért, és nem volt átvágás, még két nappal később sem volt megromolva. Ma pedig 5 mézédes mangót vettem szintén 1 euróért, éppen azt eszegetem (rohadt Anna). A mangó annyira érett, hogy meg kellett néznem a táblát, hogy mi ez az érdekes gyümölcs. Eddig én ugyanis még nem láttam sárga mangót, csak zöldet meg pirosat, de mindig kicsit kemény volt. Na, hát az igazán érett mangó sárga és puha. Csámm:)
Tegnap egyébként voltunk színházban, megnéztük a Top Dogs itteni kiadását. Nagy szerencsémre láttam az otthoni előadást is a Katonában, amire nem lehet szinte jegyet kapni. Az otthoni persze sokkal jobb, nem csoda, hogy sikerdarab. De azért nekem ez is tetszett.
A délelőtti rendezvényt a berlini kazah nagykövetség szervezte, a téma a korrupció elleni küzdelem volt, és elvileg az, hogy ez hogyan segíti elő a gazdasági fejlődést, de erről végül egyáltalán nem volt szó. Egy ötcsillagos szállodába, a Moszkva szalonba (haha) volt meghirdetve a rendezvény, egy nagy előadóteremre számítottam és egy kerekasztal-beszélgetésre. Ezért igencsak meglepődtem, amikor (hála a jó égnek nulla késéssel) belibbentem a terembe, ahol rögtön kiderült, hogy ez egy elég szűkkörű esemény, és igencsak protokolláris. Téglalap alakban voltak rendezve az asztalok, mindenhol névtábla, 6féle ital, fogicsomi. Kicsit meglepődve fordultam oda egy fickóhoz, aki előtte üdvözölt, hogy ő szervező-e, hátha megmondja kínos kérdezgetés nélkül is, hogy most mégis mit csináljak. Mikor megtudta, hogy Herr Erdel mellett dolgozom, azonnal széles vigyor terült szét az arcán, hogy ő mennyire kedveli a képviselő urat, majd előkapta az én névtáblámat (nagyon menő), amit nem mertem egyébként lefényképezni, elég ciki lett volna (tudom, nem menő). Ekkor jutott eszembe, hogy a képviselőm a német-kazah parlamenti bizottság prominens tagja, szóval nyilván ezért hívták meg egy ennyire szűkkörű rendezvényre... A szervező tényleg annyira fontosnak tarthatta Herr Erdelt, hogy megjegyezte az én nevemet is, és a végén nem akart elengedni, mindenképpen be akart tuszkolni a terembe, ahol a fogadás volt.
A legfőbb vendég a kazah korrupcióellenes hivatal elnöke volt, és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Pl, hogy létrehoztak egy e-government portált, ami elég rendesen működik is. Ezen pedig minden minisztertől és egyéb magas beosztású állami vezetőtől megkövetelik, hogy hivatali blogot vezessen. Nem magánéleti dolgokról persze. A hivatal elnöke elmondta, hogy ő rendszeresen beszámol a munkájáról és itt tette közzé a vagyonbevallását is, ami, ha jól értettem, nem kötelező egyébként. A köztisztviselők bérét minden évben emelik, de kifejezetten a korrupcióellenes kampány nevében, idén pl 25%-kal, de ez kiugró volt. Ha belegondolok, hogy otthon ebből micsoda álszent felháborodás lenne... Még egy érdekesség az volt, hogy akit egyszer elítélnek korrupcióért, soha többet nem vállalhat állami hivatalt, semmilyet. Ezen a németek is eléggé meglepődtek, de igazából mindenkinek szimpatikus volt.
Az igazgató még elviccelődött azon a paradox helyzeten a végén, hogy ha sok korrupciós ügyet lepleznek le, akkor korrupt országnak mondják őket, ha pedig egyet sem, akkor nem számítanának egyáltalán korruptnak. Egy Transparencys fickó aztán megnyugtatta a hallgatóságot, hogy nem úgy van az, huhh:)
Na és aztán át kellett mennem a biogáz-konferenciára. Egyszerűen mindennél unalmasabb volt. Nem értettem szinte semmit. Iszonyatosan komplex téma, még úgy is, hogy a héten egy csomó tanulmányt meg cikket olvastam, hogy értsem majd az előadásokat. Sokszor sajnos a némettudásom sem volt elég, bár abban sem vagyok egészen biztos, hogy ha magyarul beszéltek volna, akkor jobban megértem. Ott ültem több, mint 3 órán keresztül, igazából teljesen feleslegesen. Ja nem, mert a szünetben ittam kávét, meg sok narancslevet és ettem sütit.
Annyira nem volt finom, de ez volt a konferencia legizgalmasabb része. Meg a következő asztaldísz, amit nem tudok mire vélni.
Biztos azért tették zselékockák közé a rózsafejeket, hogy ne száradjanak el, de szerintem ennél kevésbé gusztustalanul is meg lehetett volna oldani. De a lényeg, hogy valahogy túléltem a délutánt is, és nem kellett bemennem az irodába. Hazafelé sétálgattam kicsit a környéken, és a Kottbusser Tornál lévő török zöldséges most már hivatalosan is a kedvenc zöldségesemnek számít. Pár napja vettünk nála 4 nagyon érett ananászt 1 euróért, és nem volt átvágás, még két nappal később sem volt megromolva. Ma pedig 5 mézédes mangót vettem szintén 1 euróért, éppen azt eszegetem (rohadt Anna). A mangó annyira érett, hogy meg kellett néznem a táblát, hogy mi ez az érdekes gyümölcs. Eddig én ugyanis még nem láttam sárga mangót, csak zöldet meg pirosat, de mindig kicsit kemény volt. Na, hát az igazán érett mangó sárga és puha. Csámm:)Tegnap egyébként voltunk színházban, megnéztük a Top Dogs itteni kiadását. Nagy szerencsémre láttam az otthoni előadást is a Katonában, amire nem lehet szinte jegyet kapni. Az otthoni persze sokkal jobb, nem csoda, hogy sikerdarab. De azért nekem ez is tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése