International cuisine II.

Mint ahogy megígértem, íme a németországi gasztrotúra következő epizódja. A múlt héten Bajorországban jártam, szerencsémre ott is sikerült megkóstolnom néhány tipikus helyi ételt. A rendszeres olvasók tudják, hogy Bajorország két részből, a "régi" Bajorországból és Frankföldből áll. A képviselőm frank, a következő nemzeti ételüket pedig a saját falujában, Dietenhofenben ettem. A neve schäufele (ejtsd: sojfele), omlós disznóhúsból készül és a tetején vastag zsírréteg van. Ezt szerencsére könnyen le lehet hámozni. A szaft olyan sülthússzerű, a köret pedig krumpliból készült gombóc. Ennek az adagnak kb a felétől pukkadásig tele voltam.
Helyszín: Dietenhofen, Gasthof zur Krone.

Münchenben egy fogadáson következett a bajor egyveleg. Ezeket nem nagyon szokták együtt enni, de nyilván mindent ki kellett próbálnom, ezért van egy telerakott tányéron minden. A hússzerű a híres bajor Leberkäse, ami olyan ízű, mint a májpástétom, csak keményebbre van sülve. A jobb oldalán ehhez való mustáros mártogatós, a baloldalon fűszeres tepertőkrém. Alul jobbra krumplisaláta uborkával, balra a rózsaformájúra vágott retek alatt pedig a minden bajor által ismert és szeretett Obatzter nevű sajtrém, engem a körözöttre emlékeztetett inkább, de finom volt. A perec pedig természetesen soha nem maradhat el. Alul a desszert van, ami a bajorok szerint zsírból, zsírból és zsírból meg egy kis cukorból áll. Tejes-tejszínes, vaníliás, mandulás habkrém, erdei gyümölcsös öntettel. Sokkal édesebb, mint ahogy gondolná az ember a kép alapján.
Helyszín: München, Haus der Wirtschaft, FDP-fogadás.

Nem maradhat ki az amerikai kontinens konyhája sem. Először a mexikói volt soron. Paradicsomos darált hússal töltött enchiladas salátával és jó sok erős mindenfélével.
Helyszín: Ansbach, mexikói étterem.

Észak-Amerika, Egyesült Államok. Természetesen hamburger, illetve, ami még annál is finomabb, sajtburger. Gigászi méretű méghozzá, jumbo sültkrumplival, ketchuppal és gépi light kólával. Ezt a Modla nővérekkel próbáltuk legyűrni, és közben azon gondolkoztunk, hogy ha az amerikaiak tényleg kétpofára zabálják az ilyeneket, akkor miért csodálkoznak azon, hogy el vannak hízva.
Helyszín: Hackescher Markt mögött, Sixties Diner.

Vietnami, már ismét az előzetesen megszokott Kreuzbergben. Van tésztás meg rizses verzió, de ami közös, hogy mindegyikre rengeteg zöldséget pakolnak. Megtévesztő kicsit a kép, mert nem látszik, hogy a sötét tányér alul még jócskán folytatódik, így az adag elég nagy. A zöldségek közül a szójacsírát felismertem, a többit nem mindig. Nagyon finom és nem is nehéz kaja. Lótuszvirág a tetején.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienstraße-Adalbertstraße sarok, Green Rice

Megint a végére hagytam a legjobbat. Azt kell mondanom, hogy a perzsa ételeket mindenkinek ki kell próbálnia. Kicsit törökös, kicsit indiai jellegű ízvilágot vártunk, igazából teljesen érthetetlen, hogy miért. Egészen más. De annyira finom, hogy minden falat után össze kellett néznünk a Danival, mert nem hittük el. Szerencsére jól belelendültem a rendelésbe, úgyhogy sikerült előételt és egy háromfajta ételből álló tálat rendeltem - másnap ebédre és vacsorára is pont elég volt. Az étteremnek magának is szuper hangulata van. Pl az este folyamán egyszercsak a hátsó asztaltársaságnál előkerült egy cimbalom és egy fuvola és elkezdtek zenélni meg énekelni hozzá.
Helyszín: Kreuzberg, Oranienplatz, Oranienstraße, Safran persisches Restaurant.

Balra hátul a zenélők.

A joghurtital volt az egyetlen csalódás, sajnos ihatatlan volt. Nem ajánlom.

Ez volt az előétel, mentás padlizsánkrém tortillaszerű kenyérrel. A legközelebbi padlizsánfőző-versenyen ki kell próbálni.

Ez még csak a köret: sáfrányos rizs.

A háromféle húsos étel, mellé joghurtos öntet. Ez valami hihetetlen plusz ízt adott mindennek.

A végén pedig a saláta tetején díszelgő "tökéletes olajbogyó".

Folyt. köv.