Május elseje Berlinben

Híresek a május elsejék Berlinben, de nem azért, mint otthon. Nem is vártunk virslis-sörös népünnepélyeket, helyette forradalmat, randalírozást, üvegdobálást és petárdázást. Szerencsére kimaradt a veszélyes része, de láttunk más érdekességeket. A napot a német szakszervezetek együttes tüntetésén kezdtük. Sokat nem vártam tőle, de végül elég érdekes volt, közben meg szórakoztató is. A felvonuláson nem csak a szakszervezetek vettek részt, hanem természetesen pártok is, a Linke képviseltette magát a legnagyobb számban. Kicsit komcsik voltak, bár Dani erre a megállapításomra mindig ideges lesz. Viszont emellett jó kedélyűek is, zenéltek, skandáltak, és együtt vonult török és német. Teljes egyetértésben követelték a kolumbiai szakszervezetek szabad működésének engedélyezését.

Íme két videó, hogy érzékeljétek a hangulatot:

A legviccesebb mégis a vége volt, amikor a Potsdammerplatzon vettek egy erős kanyart a Brandenburgi kapu felé. Oda már nem mentünk velük, de a Potsdammerplatzon, a kapitalizmus legnagyobb szimbólumán lefényképezni őket, az priceless volt.
Onnan átmentünk a náciwatchra, de sajnos egész nap végül egyetlenegy nácit sem sikerült látnunk. Annyira körülvette őket a rendőrség, és annyira nem lehetett hozzájuk közel férkőzni a sok antifasiszta tüntető miatt, hogy be kellett érnünk a tudattal, hogy ott vannak. Az antifa tüntetés viszont szintén remekül volt szervezve, a nácik feltételezett útvonalán ülőblokádokat hirdettek, és a fejleményeket külön twitter honlapon lehetett követni. A képen látható híd másik oldalán gyülekeztek a nácik, és azon is törtek át később a rendőrök, hogy utat csináljanak nekik, könnygázzal, vízágyúkkal, páncélos autókkal - azt már nem vártuk meg.
Egy kis skandálás - Erster Mai nazifrei! (Nácimentes május elseje!)

Ő a kedvenc tüntetőm volt. Kicsit elvörösödött, amikor megkértem, hogy hadd fényképezzem le, amin nagyon csodálkoztam, mert azt hittem, hogy már annyira be van állva, hogy nem képes reakciókra.
Az ücsörgők egyébként remekül elfoglalták magukat, az alkoholivás és a fűszívás mellett folyamatosan szólt a punk zene, néhányan olvasgattak, kártyáztak, de mindenki beszélgetett mindenkivel.

Amikor már úgy tűnt, hogy nem sokára fokozódik a helyzet (akkor már órák óta ott voltunk), akkor inkább leléptünk. 6kor ugyanis a Kottbusser Tornál gyülekezett az igazi szélsőbal, illetve egy magukat autonómoknak nevező társaság, na ezek az igazi rendbontók. A környéken egyébként egész nap vmi majálisszerű ünnepély volt, de a ligetes hepaj helyett jobban emlékeztetett a rendezvény a Szigetre. Az alábbi videón felhívnám a figyelmet a fickóra, aki az ablakban ülve csinálta a műsort, miközben a nője a szomszéd ablakból nézett le az utcára, és nem igazán érdekelte, hogy az egész utca a csávóját isteníti. Zene, mint a Szigeten.


De akkor már rendesen vonultak a rohamrendőrök a környéken. Több százan, elég riasztó volt szerintem. A szimpatikusnak kicsit sem mondható autonómok:
És a rohamrendőrök sorfala:
Akkortájt mondták be, hogy a bejelentett tüntetésnek a Kottbusser Tornál vége van. Ezt úgy kell érteni, hogy a bejelentettnek van vége, tehát most fog kezdődni a randalírozás, amikor már több minden meg van engedve rendőri részről, hiszen az illegális tüntetőket kell szétverni. El is kezdett mozgolódni a sorfal... És mi is elkezdtünk hazafelé menni, mert akármennyire érdekes, balhéba nem szerettünk volna kerülni. Ezek nem kirakatkomcsik ugyanis, nem csak a szájuk nagy, hanem tényleg komolyan csinálják, és tényleg a fő cél a verekedés. Végül valamiért mégsem történt semmi komoly, de azért jobb, hogy hazamentünk sötétedés előtt. Hogy mennyire készült erre Kreuzberg, az abból is látszik, hogy egy darab autó nem volt reggel az utcán, nehogy az este folyamán véletlenül kigyulladjanak.
Napközben a Maifest alatt: